Hollári Hollári Hó-ha-hó

Most mit mondjak, hogy örültem, amikor elkezdett zuhogni a hó, és járhatatlan lett a környék? Hát először kicsit lelombozódtam, mert megint nem épül a ház..., aztán meg legyintettem, hogy ez van, meg hogy mindegy. Nem mindegy, de ki tud mit csinálni. Egyébként is, nemakarásnak nyögés a vége. És hát a csőszerelők továbbra sem akarnak...
Aztán meg megörültem, hogy hát ez tulajdonképpen mégis Január vége, ilyenkor kell hogy essen a hó, nem igaz?



Szóval szombat reggelre orbitális havazás kezdődött, és még most se hagyta abba. Na jó, voltak szünetek, de óriási hó van, és az utcánkban még el se tolták. Na ja, ez a sport ucca, mindenki tolja el magának sportból...


Szóval szakadt és szakadt. Matyi kiment játszani benne, és alig tudott kimászni belőle.

Minden eltűnt

Mivel a magas hóban képtelenség lett volna babakocsit tolni, így Mackó sportból lepucolta az autót (sziszifuszi), és elküzdöttük magunkat a dombig, mely egyébként gyalog max. 10 perc. Tulképp nem volt gond a csocsikázás, Mackó még élvezte is (jellemző), csak visszafelé nem tudott beállni a helyére, akkor került elő a hólapát.

Zombi a Deltából

A mély hóban szánkóval esélytelen volt, csak a gumiszánkó üzemelt, az is nehezen.


Ez pedig a Minibab helyzetjelentése. Fél perc alatt tönkre ázott volna az esernyő nélkül, mert elég vizes hó esett.

Ciao Memme! Kicsit uncsi a helyzet...

Estére hál istennek abbamaradt a havazás, így kimentünk Matyival szánkózni és hóembert építeni. Nagy kópé volt, de nem rombolta le. Aznap...

Na lássuk csak!

Én raktam be az orrát!

"Sötét éjszaka van, ott egy hóember rohan!"
(Ezt a dalt már kívülről fújja Matyika)

Másnap is kimentünk szánkózni, sokkal jobb volt, mert már le volt taposva, és Minnike is kijöhetett az esernyő alól :-)))

Háttérben a Kevélyek (korábbi kép)

***

Aztán kedden reggel úgy intéztük, hogy elmehessünk síelni. Na nem messze, hanem csak ide Dobogókőre. Csak kettesben. Hogy hogyan?
Matyit és Minnit beadtuk az oviba. Igen, Minnikét is, nagyon szívesen vállalkoztak rá az óvónők, hogy pesztrálgassák. 3 órát volt ott, és végig játszotta nevette. Megette a vitt bébipapit is, és még el is aludt. Hát egy tündér! Matyi nagyon büszke volt a kishugira! Meg mi is.
Szóval mi meg Mackóval felrongyoltunk Dobogókőre, és fejenként 8x lecsúsztunk az egyre durvuló pályán. Amikor odaértünk, már akkor is buckás volt, aztán ez csak romlott. De nem érdekelt senkit, végre síeltünk! Úgy jöttem le, mint egy kezdő, mert nem akartam bukni az egyre növő hókupacokon, de így is nagyon élveztem. Mivel február végén megyünk síelni, ez a terep jó kis edzésnek bizonyult.
Ha sikerül, jövő héten is jövünk!

Me

Lesifotó (Mackóról)

A lesifotós nyúl


Minnyákiszállás

Hazafelé. Jó kis hó az utakon is...

***

Ezzel meg még tartoztam.
Január elején elmentünk egy kis kirándulásra Szentkereszt fölé. Megint felfedeztünk egy utat, ami azért jó, mert lehet rajta babakocsit tolni. Közvetlenül a régi katonai bázissal szemben kell az erdőbe bemenni. Nagyon szép út van arra is. Bringával is kiváló lehet!

Sir Matthias

Minninek való terep

Ez a mai hóhelyzethez képest kiábrándító :-))

Így azonban kis forrásra bukkantak.

A kutyusok is nagyon élvezték a futkát.

Itt már jóval több hó volt.

Rohanó patak, jócskán olvadt.

Bandukolók

Bandita :-))

...