Születéstörténet
Csak Csajoknak!

Itt és most korábbi ígéretemhez híven megpróbálok részletesen beszámolni Veronika érkezéséről. Fiúk, akik mégiscsak olvassátok ezt a bejegyzést, magatokra vessetek :-) De hát ez is az ÉLET része, szóval akit érdekel...

Előre kell bocsájtanom, hogy Matyi születésének történése is hatalmas élmény volt számomra, főleg mert az első szülésem volt, és egy gyerek születésénél nincs csodásabb, de képzeljétek ezt még lehetett fokozni! Mégpedig azzal, hogy ez a vajúdás és szülés mentes volt minden komplikációtól, gyógyszerektől, oxitocintól és EDÁ-tól, amire Matyi világra jövetelénél sajnos, nem sajnos szükség volt.

Hogy emlékezzünk, ott mi is történt, két héttel a kiírt idő előtt Pünkösd vasárnap hajnalban elkezdett csorogni a magzatvíz, én pedig vidáman konstatáltam, hogy akkor itt az idő, irány a MÁV kórház. Pedig Matyikám még korántsem volt útra kész, a burokrepedés miatt azonban el kellett, hogy kezdődjön a vajúdás. A fájások lassan jöttek, a méhszáj fent hátul, teljesen zárva, a vizsgáló doki alig találta meg. Az ottani protokoll szerint majdnem be is kötötték még aznap délelőtt az oxitocint, de hál istennek a szülészorvosom közbelépett, hogy 24 óra haladékot kapjunk, hátha leszáll az a kobak, és nyílik a méhszáj. Ha akkor beadják a gyorsítót, tuti császár lett volna. Huh.... Egy nap múlva éjszaka 5 perces fájásokkal, semmit sem aludva, jól kifáradva még indig csak 1 ujjnyira tágultam, de Matyi feje addigra már lejjebb jött. Erre már rá merte kötni Piroska, a szülészorvosnőm az infúziót, ekkor azonban már kiborultam a fájásoktól. Erőm elment, hánytam, kikészültem, így EDÁ-t kértem, mert nem tudtam volna megszülni. Indokoltnak is látszott a helyzet, és onnantól kezdve már elviselhető volt a világ. A lábaimat nem éreztem, a fájásokat se, de a kitoláskor a nyomást igen, így símán kijött a kincsem. Borzasztóan örültem neki, de az "igazi szülés élmény a kínnal" elmaradt. Akkor és ott kicsit se bántam. Gondoltam, ha kell, majd másodjára is kérek EDÁ-t.

Hamar kiábrándított azonban a mostani választott szülésznőm Évi ebből a elhatározásomból. A Kútvölgyiben ugyanis nem csinálnak sok EDÁ-t, így nagy eséllyel elronthatják. Aztán meg jönnek a mellékhatások. De Évi és Piroska is azzal bíztattak, hogy nekem úgyse kell majd, hiszen második gyerek, meg jó szülő alkatom van, minden leletem tökéletes és mire szülés közben kimondanám, hogy EDA már úgyis jönnének a tolófájások. Vicc, de így volt :-)) Na de ne szaladjunk ennyire az elejáre.

A szülést megelőző szombaton reggel elment a nyákcsap. Gyorsan elolvastam a kisokosomban, hogy ez pontosan mit jelent, és azt találtam, hogy ezen esemény és a tényleges fájások indulása között még napok telhetnek el. Ok, akkor mehetünk még az erdőbe, persze némi betét, törülköző és cseregatya kíséretében, ki tudja mikor reped meg a burok. Hát nem repedt. Másnap se. A pocakom egyre lejjebb ereszledett, de csak egyre több véres nyák jött elő. Piroska telefonon biztosított, hogy a vér nem számít, tágulási vérzésről van szó. Ok. Hétfőn a derekam is megfájdul, de elmúlt. Kedd este kellett mennem az utolsó CTG-re a kórházba, ekkorra már szerettem volna, ha indul a mandula, mert akkor pont május 13-ára született volna meg az apró, valamint aznap éjjel pont ügyelt Piroska és Évi is.
Itt ért az első öröm, már bő egy ujjnyira volt a méhszáj nyitva. Ehhez nem kellett 24 órát vajúdnom 5 percesekkel, mint Matyival, spontán alakult a dolog. Hurrrááá!!! Piroskának mondtam, hogy de jó lenne most szülni, mire kicsit félve megkérdezte, hogy repesszen-e burkot, mert ha akarom akkor.... DEHOGYIS!! Majd jön minden magától, eddig szépen alakultunk. Azért kaptam szülésindító homeobogyókat, hátha, és javasolták, hogy apjukkal vessük be magunkat :-))), de semmi. Veronika még várt. Bizonyára valami megfelelő bolygóközi, csillagközi és univerzális konstellációra várt, hiszen a leszületés pillanata meghatározó a horoszkópban. Horoszkóphoz nem értek, de azt el tudom hinni, hogy ez így van.
Mindenesetre reggel jóslófájásokat már éreztem, de a javasoltak alapján beültem meleg vízbe, és elmúltak. Akkor ez még nem az igazi, csak kamu volt. Burok egyben.
Aztán este 6-7 között kezdem megint érezni őket. OK, egy pohár bor le (népi gyógyászat :-))). Ha elmúlnak tőle a fájások, akkor kamu, ha nem akkor gyanakodjunk. Nem múltak, na de nem hisszük el, üljünk bele meleg vízbe. Nem múltak, de nem is erősödtek. Akkómostmivan? Felhívtam a Évit, hogy lehet, hogy történés van, de nem tuti. Mondta, várjunk egy órát. Kb negyen tizenegyig nem történt sokminden, akkor viszont beerősödtek. 5-4-3 perc időközök, kb 30 mp hosszúak. Negyed órán belül felerősödtek a fájások. Hú Mackó, ennek a fele se tréfa. Az eredeti terv, hogy anyuék Kecsóról jöjjenek Matyira vigyázni már szóba se jött, Évi azt mondta, hogy ha Mackó megvárja őket, akkor lehet, hogy lemarad a szülésről.
Na akkor irány Matyival az ovi, ami egyben bébihotel is. Velük már korábban megbeszéltük, hogy ha történés van, vihetjük a csimót oda aludni, reggel meg már jönnek is a pajtik. Így is lett, Matyit bevittük pizsiben, hálózsákban. Szegény kis kincs csak pislogott, hogy mi történik, egészen felébredt, és nagy kerek szemekkel bámult minket, de megértette a helyzetet, és mivel úgyis abban az ágyban aludt, ahol napközben szokott, zokszó nélkül ott maradt. Az óvónő szerint egyszer felébredt hajnalban, de vissza is aludt, semmi gond nem volt vele. Édes Kincsem!!

Mi meg törpöltünk a kórházba. Jó is éjjel menni, dugó végképp nem volt. Kb hn. 12-kor értünk fel az osztályra, ahol Évi már várt. Az előkészítőben már rendes fájásaim voltak, de állva még tűrhetőek. Ekkor tartottam 2 ujjnyi méhszájnál. Aztán jött a beöntés, ha nem akart volna adni akkor is kértem volna, de akart. Ez ugyanis amellett, hogy kipucolja az érintett bélszakaszt nagyon jó méhszáj lazító és tágulást elősegítő természetes(!) beavatkozás. Na itt volt egy utólag viccesnek tűnő sztori, mert nem csak alul pucolódtam ki ekkor, hanem hányingerem is lett, és dobtam egy jó taccsot is, majd ezzel a lendülettel megrepedt a burok is, és elfolyt a magzatvíz. Szóval mire végeztem a klotyóban, minden sallang eltávozott. Szegény szülőtársam aki éppen használta volna utánam a helyiséget el kellett, hogy zarándokoljon az újszülött osztály berkeibe. Utólag vihogva emlegettük a helyzetet, na de most komolyan, ilyet, hogy egy 3 szülőszobás egységben csak egy klotyó legyen...!
Az ezt követő meleg zuhany is megtette a hatását, úgyhogy már majdnem 3 ujjnyi méhszájjal mentem a szülőszobára, melynek neve az volt, hogy "Pirkadat". Ekkorra azonban már FÁJT! Rendszeresen és feltartóztathatatlanul.
Évi úgy ítélte meg, hogy feküdjek fel a szülőágyra, nem kell labda, mászkálás vagy stb. CTG fel, baba szívhangját kicsit nehéz volt megtalálni. Itt már kezdtem elveszteni az időérzékemet. A zenét, amit Mackó betett nekem, még hallgattam. De amikor lejárt, és másikat tett be, azt már nem érzékeltem. Minden fájást megpróbáltam az Évi által mondottak szerint átlihegni, és csak sodródtam. Nem tudom mennyi idő telt el, de volt az a pont, amikor azt éreztem, hogy EDÁÁÁÁÁÁÁ-t!!! Megkérdeztem, hogy mikor lesz vége, és Évi a tágulás alapján aszondta, hogy kb hajnal 4 körül lesz gyerek. Mindezt kb 1-kor. ÚRISTEN!!! Akkor lihegjünk tovább. Csak ne nyúljon hozzám senki, ne tapogasson, ne vizsgáljon. Mert akkor ordítok! (de amúgy tényleg csak akkor)
Aztán mivel a szívhangot nem tudta rendesen fogni, Évi azt mondta, hogy forduljak át a bal oldalamról a jobbra. Először ellenkeztem, hogy jó nekem úgy ahogy vagyok, de aztán megtettem egy ordítás kíséretében. És innentől kezdve látványosan felpörögtek az események, ugyanis a (szörnyen fájdalmas) fordulástól a baba feje bezökkent a medence ovális részébe, és irányba került. Ez a zökkenés jól látszott a CTGn.
Innentől kezve, ahogy a baba feje a fájások hatására araszolt volna kifelé "fénysebességgel" tágultam, és a méhszáj is szépen szedődött felfelé. Évi homeopátiás szereket is adagolt időnként nekem, mely ezeket elősegítette.
Mivel időnként már elviselhetetlenek voltak a fájások, irányítania kellett, hogy ne veszítsem el az ütemet, és ne kezdjek el ordítani, mert az semmire se jó. A 26 éves szülésznői tapasztalata megtette hatását, a határozottsága mindig vissza-visszaterelt a helyes mederbe, komolyan mondom, hogy nélküle ez az egész egész másként zajlott volna. Köszönet ezúton is mindenért!!!!
Fél kettőkor Évi felhívta Piroskát, hogy akkor most jöjjön, mert történés van! A végén még kicsit izgult is, hogy kitolásra odaér-e?
Persze odaért.
Évi már az elején mondta, hogy próbáljunk meg gátvédelemben szülni, hát persze, hogy benne voltam! Mackóm öntötte a mandulaolajat a keze alá a gátmasszázshoz, hogy könnyebben csússzon ki a baba. Utólag Piroska mondta, hogy milyen aranyos volt Mackó eme művelet közben :-))
És akkor elérkezett az idő! Még a tágulás alatt Évi nagyon ügyesen az ujjával megmutatta, hogy milyen érzés lesz a végbélnél, amikor a kitolást meg kell kezdeni, mert a baba feje már ott lesz. Én fel is ismertem ezt az érzést, és akkor hajrá! Az első szülésnél jól bevált "néma Á"-t próbáltam kiadni. Az első próbálkozás még nem sikerült, de a másodiknál már félig kibújt a feje. Ott megrekedt, hát nem mondom, hogy kellemes érzés volt. Aztán már nem is tudtam, hogy mikor kell nyomni legközelebb, mert a fájást már nem éreztem. De ők tudták, mondták, és akkor harmadjára, "blublublublu" Veronika kicsusszant a világra!. Abban a pillanatban megszűnt a fájdalom. Hihetetlen érzés volt!
Felkönyököltem, és csak néztem hogy az a vörös kis manócska az én lányom. Tényleg hihetetlen volt. Erről az érzésről más mamák is beszámoltak, hogy ott és akkor nem is tudod, hogy nevess vagy sírj, csak bámulsz.
Mivel a köldökzsinór rá volt a nyakára tekerődve, és tele volt váladékkal az orra és a szája, gyorsan kiszívták, és már el is kellett vágni a köldökzsinórt, hogy normálisan ki tudják pucolni. Mackó vágta el, de már vitték is az ellátóba, sajna nem tudták kivárni azt a 8 percet amíg a köldökzsinór lüktetése abbamarad. De nem hiszem, hogy nagyobb trauma érte volna a picit, mert nem sírt, csak motyogott ő is, mint a bátyja, amikor született, és amikor felöltöztetve visszahozták, mér rögtön kereste is a cicit. Nagyon ügyesen rácuppant, és mohón enni kezdett.
Ekkorra már a lepény is megszületett, Évi megmutatta, hogy teljesen ép, és hogy hogyan volt benne a baba. Aztán a lepény is elvándorolt valahova, mi meg még ott maradtunk majdnem 2 órát a szülőszobai félhomályban és ismerkedtünk a kis jövevénnyel.
Az csak utólag esett le nekem, fogtam fel, hogy ha nem ebben a kórházban, nem Évivel és Piroskával szülök, hanem mondjuk a Klinikákon, akkor a szülésem menete egész másképp is végződhetett volna. Ugyanis utólag tudtam meg, hogy ott 10-ből 8 szülés császáros, és pl. engem is símán ebbe a kategóriába soroltak volna. Mivel a baba nyakán volt a zsinór, ezért a fájásokkor a szívhang minden esetben lement, majd visszajött. Egy gyengülő szívhangjelkor a dokik zöme bepánikol, és császár! Erre még gondolni is borzasztó! Hiszen pánikra semmi ok sem volt! A CTG pont erre jó, hogy ebből a jelből meg tudják állapítani, hogy visszatér a szívhang. És látjátok, spontán, minden baj nélkül előbújt az én Kicsem!!!
Mivel teljesen ép maradtam, varrni se kellett, zuhany és irány az újszülött osztály. Mackó is hazament, másnap délig aludt, úgy kifáradt. Nagyon aranyos volt végig, neki is köszönöm!!!
Veronika pedig az ellátóban aludt reggel 10-ig, már úgy kellett érte mennem. Meddig alszik ez a csöpp? Addigra aztán már pont felöltöztették, és akarták hozni nekem. Milyen édibédi volt! És azóta is az persze :-)))))))))))))))

***

Délután aztán jött az apja és Matyi látogatni. Annyira aranyos volt kis Matyim, hozott nekem és Veronikának virágot, kis vadrózsabimbókat. Le is préseltem őket!
Matyiról és húga fogadtatásáról részletesen egy következő bejegyzésben írok majd.

Így volt ez. Veronika azóta is jól van, eszik alszik. Erről is majd bővebben.

Még a kórházról annyit, hogy nagyon szerencsés voltam a szobatársaimmal. Igaz négyen voltunk egy kvázi háromágyas méretűnek tekinthető szobában, és kicsit nyomormányosan fértünk el, mégis egyfolytában vihogtunk, mert volt egy lány, Hajni aki egyszerűen ilyen volt, és mindenkit magával ragadott a jókedve. Még az a társunk aki először egyágyasba akart menni, részint a körülmények miatt (nem volt rögtön szabad egyágyas), részint a jókedv miatt végül nem ment. Mig más szobákban egyedül "raboskodtak" a kismamák, ettől a szobától visszhangzott a folyosó. Tuti koleszhangulat volt. A kölkök meg csak ettek s aludtak a zajban, alig sírtak. Más szobákból jött a nagy zenebona, sírás, óbégatás, mi meg jól szórakoztunk. Persze amikor pihenés volt, akkor nem volt buli.
Egyébként meg kell mondjam, hogy a Kútvölgyi közel sem olyan jó mint a MÁV volt. Igaz, fantasztikus kilátással néz a hegyekre és a városra, de a klotyó és a zuhanyzó a folyosón volt ehhez a szobához. Gátsebbel kicsit zokon vettem volna az állapotokat, mert az első szülés után napi 6x-8x zuhanyoztam. Így most el lehetett viselni, de közel se volt jó, nem beszélve, hogy víznyomás se igen volt a csapokban. Khmmm...
A csecsemős nővérek többsége kedves volt, és a dokik is lelkiismeretesnek bizonyultak.
Összességében nem lehetett okom panaszra, nagyon jó kis négy napot töltöttem odabent, főleg egy kórházhoz képest. Na de persze az sem mindegy, hogy az ember miért is van ott!

De persze, hogy vártam, hogy végre itthon legyek! Kis Matyimmal, Mackómmal és kicsi Veronikámmal. Vasárnap délelőtt jöttek értem, és furrikáztunk együtt haza.

Veronika "csodagyerekként" többel jött el a kórházból, mint amennyivel született, 3060 grammal. Már a harmadik napont 70 grammokat cicizett egy szopás alkalmával, más 20-nak is örült. Azóta is úgy mint Matyika, két cicit eszik meg egyszerre, húúúúúú!!! Hova fér bele az a sok tejci! Kis pálcikalábaira már rakódik is a husi, lesz ő még hurka-gyurka :-)))
Szerencsére sikerült megúsznom a sebes ciciket is, csakúgy mint Matyinál. Nem engedtem ugyanis, hogy "feleslegesen" lógicsáljon rajtam. Amikor már csak nyugtatónak használta, elvettem tőle, és kapott cumit. Nem izgatott, hogy ki mit gondol. Így szépen elszunyókált, és éhesen ébredt. Szerintem ez volt a kulcs a hízáshoz. Hiszen éhesen megette az egész cicit, nem csak a tetejét szopogatta. És mint tudjuk, "az aljában van a vitamin" :-)) Szóval ezt is sikerült egészen jól megoldani. Egyedül el is alszik szépen a kiságyában azóta is.
Csak remélem, hogy ez az ideális helyzet így is marad. Én igyekszem! És ő is.

Na pá, most ennyi.
Folyt köv...