Ébredő Pilis

Vasárnap gyönyörű idő volt, már majdnem túl meleg. Mackó reggel intézte a ház körüli munkálatokat, aztán beültünk a kocsiba, és irány az erdő. Sejtettem, hogy a két héttel azelőtti fagyos hideg elmúltával hirtelen kivirul minden, de még szebb volt mint gondoltam. A lombok persze még nem alakultak ki, és az erdő alja is épp-hogy csak zöldül, de az első virágok már javában pompáznak.

Tüdőfű

Sok-sok illatos, nagyon illatos(!!) Ibolya

Fehér és lila is

Aztán a Kankalinok még épphogy csak bimbóztak, de már nagyon ígéretesek.

Az Odvas Keltikék is jönnek már

Meg a Martilapu virágok

Egy olyan helyre sikerült mennünk, ahol még nem jártunk. Szentkereszt fölött az első kanyarban kell megállni, és ott bemenni a keskeny völgybe. Szinte azonnal csodás helyre értünk, alig hittem el, hogy ezt a részt még nem fedeztük fel ennyi év alatt. Merthogy van itt egy kis patak, ami tele van apró vízesésekkel, és csobogókkal.

A parton Salátaboglárkák örültek a kivételes helyüknek

Természetesen Matyinak elég volt eddig eljutni, azonnal horgászni akart. Lementünk a patak-partra, és vagy fél órát figyeltük, ahogy a különböző botokkal mártogat. Mert nem elég ám egy bolt, teljes felszerelés kell, minden halhoz másféle. Tiszta profi!! Ezt honnan vette!

A felszerkó begyűjtése

A nagy Ho-Ho-Ho

Falatkölök

Mamika és Veronikája is képre került

Hunczut

Idill

A Négyszögletű Kerek Erdő

Aztán nagysokára sikerült arébb menni, de ehhez konkrétan meg kellett, hogy unja a pecázást.

Ekkora gyökeret találtunk

Indián

Aztán felmentek az erdei sziklákhoz, ide én már nem követtem őket.

Apa és apafi másznak (cukik!!!)

"Szia mamika!! Felértünk!"

Én közben az ébredő erdőben gyönyörködtem.

Matyi leérve nagyon elfáradt, lefelé a kocsihoz el is aludt apija nyakában.

Ide még biztosan máskor eljövünk, és felderítjük az út további szakaszát is. Merthogy most azért, szokás szerint, nem haladtunk sokat :-))

***

Vasárnap egyébként még semmi nem látszott rajta, de hétfőre virradólag csak bekebelezte Matyit az a vírus, amit azt hittem már megúsztunk. Érdekes volt, mert szombat vasárnap semmilyen tünete nem volt, hétfőre azonban minden összejött. Orrfolyás, köhgés, vacak kedv. Keddre be is lázasodott, sztem 39 körül lehetett, amikor adtam neki szirupot, brühühüüüüüü.... Szóval nem úsztuk meg, csak eltoltuk. Mondjuk így még mindig jobb, mert ha a múlt héten lett volna beteg, az sokkal rosszabb időzítés lett volna. Persze sose jó, és most is mennünk kellett volna a Kútvölgyi kórházba, hogy megnézzem, hogy egyáltalán hol fogok szülni, de ez még azért talán a csikungozás után megoldható lesz. REMÉLEM!!!
A kórházpakk mér kész, jön velem Siófokra csikungozni. Biztos ami ziher...

***

DÚVAD MATYI: csak egy kis adalék.
Vasárnap mérgében, hogy nem mehet ki, csavarkulccsal betörte az ajtón az üveget.
Még aznap este eltörte a partvisnyelet.
Kedden az asztal alá bújva körbevagdosta a húsvéti terítő szélét egy kóbor ollóval.
Khmmm.........
A hétfőn fakockával bikából hátbavágott Dönci már szót sem érdemel...

***

Ja, és még egy hír, A Ház is készül. Tető és ácsmunka majdnem kész, a villanyszerelés is, a kőművesek dolgoznak, a kubikusok pedig egyengetik a kertet. Kedden jönnek a marcaliak víz-gáz-fűtést szerelni, és a vakolás-betonozás után már jönnek is az ablakosok, akik alig várják, hogy végre megszabaduljanak a négy hónapja ott állomásozó ablakainktól. Juhéjj!!!!!!! És aztán burkolás-festés, asztalos, lakatos, encsembencsem, visszajáró mesterek, ezerbigyó és már mehetünk is vissza. Sima kis ügy. :-)))))))))))))))))))))))))))

...