1. SIÓFOK - Elvonulás a nagymester vezetésével

Megint csikung-táborban voltunk, még pont belefért a bébi érkezése előtt. Ezúttal Siófokon voltunk elszállásolva az Ezüstpart hotelben, és persze itt voltak az elvonulás meditációi és előadásai is.
Az elvonulást Xu Mingtang kínai Nagymester vezette, ezért is akartam mindenképpen elmenni. Kicsit féltem ugyan, mert hosszú ülésekre és fekvésekre lehetett számítani, hiszen egy meditáció kb. másfél órás volt vagy több, de nem volt gond. Amikor elfáradtam, inkább a szobában gyakoroltam ugyanazt, amit a többiek az előadóban. Ez leginkább az estékre vonatkozott. Persze volt, hogy besokalltam (vagy Veronika?), és napoztam egyet, de ez nem volt jellemző :-))
Megint csikung-táborban voltunk, még pont belefért a bébi érkezése előtt. Ezúttal Siófokon voltunk elszállásolva az Ezüstpart hotelben, és persze itt voltak az elvonulás meditációi és előadásai is.
Az elvonulást Xu Mingtang kínai Nagymester vezette, ezért is akartam mindenképpen elmenni. Kicsit féltem ugyan, mert hosszú ülésekre és fekvésekre lehetett számítani, hiszen egy meditáció kb. másfél órás volt vagy több, de nem volt gond. Amikor elfáradtam, inkább a szobában gyakoroltam ugyanazt, amit a többiek az előadóban. Ez leginkább az estékre vonatkozott. Persze volt, hogy besokalltam (vagy Veronika?), és napoztam egyet, de ez nem volt jellemző :-))
A Nagymester
Lelkes hallgatók, gyakorlók (A "mi Zsuzsink" zöldben :-))))
Mivel Szlovákiából is érkeztek gyakorók, így két tolmács volt, egy magyar és egy szlovák. A Nagymester angolul adott elő és vezette a gyakorlásokat.
A hátsó sor, nekünk ez jött be :-)
A kissé szocreál enteriőr, na meg Miki és "Piroska".
Szünetben, kb 180-an voltunk
Nagyon jókedvű fényképezősdi
És hogy nehogy azt higgyétek, hogy itt bármi fajta besavanyodott meditátorok születtek, az utolsó esti csocsó-party!
***
A Hotel igaz nagyon egyszerű volt, de hát igazából nem a "wellness" hozott ide bennünket. Ami azonban a hely javára szólt, és teljesen feledtette az elvásott kanapét, a harminc éves bútorokat, a koszos padlószőnyeget és a 85%-ban bedöglött lifteket, az maga a természeti környezet volt.Az Ezüstparti sétány épp felébredt téli álmából, és a Balaton hatalmas vize csendesen szikrázott a verőfényes napsütésben. Egész héten gyönyörű időnk volt, a fák éppen kizöldültek, minden tele volt pitypangokkal, és virágzó fák illatát hordozta a szellő. Ez jó giccses, hát még amilyenek a naplementék voltak! :-))))))))))))))))
A háttérben a szoci-szálloda, előtérben pedig a pihenés szigete
Idill
Tesók
Tavaszi tollászkodás
Az erkélyről
Utolsó reggeli gyakorlás az ötödikről nézve :-))
És íme a merőben giccses naplementék. :-))))))
Erkély-varázs
Narancs
Parti-rózsaszín
Hajnalpír-helyett
Komoly...
Veronika nagyon jó kislány volt egyébként az elvonulás alatt. Első este kicsit meglepődött, és pörgött, mint a motolla, de aztán megnyugodott, hogy most ilyen van, és talán még tetszett is neki. Egyes gyakorlatokat kénytelen voltam azért másképp csinálni, mint ahogy a mester mondta, de a lényeget tekintve úgyis megvolt az eredmény, csak "kerülőúton". (Akik értik: az alsó tantienes gyakorlatokat mind a középsőben csináltam, és a végén egy határozott mozdulattal vittem csak le a csillogó pontba. Nemesítés ugyanígy. Ez nem zavarta az aprót.)
Az esténkénti lábdagadás azért játszott, ezért is mentem inkább fel, hogy fekve tudjak lenni. Íly módon tulajdonképpen teljesen kezelhetővé váltak a dolgok.
***
Az elvonulás 6 napos volt. Ez alatt az idő alatt Matyika Marcaliban vendégeskedett. Kicsit még meg volt fázva, köhögött és az orrát is szívni kellett, de szerencsére nem lett komolyabb. Valami nagyon vacak vírust szedhetett be, mert majdnem két és fél hétig tartott az egész, és én se jöttem teljesen helyre. Semmi komoly, de reggel többször ébredtem fájó torokkal és taknyosan. Most meg Mackó szüttyös. Ezek a vírusok...A 6 nap elteltével meglátogattuk Matyit Marcaliban, majd sajna este mentünk is tovább Pomázra, mert egy napos "szünettel" indultunk újra csikungozni Pozsonyba. Matyi megint a nagymaminál maradt, de sztem nem bánta. Nekem már nagyon hiányzott...
***
2. POZSONY - Négyes szintű tanfolyam
A retreat végeztével még korántsem lett vége a csikungos programok sorának.
A Nagymester Pozsonyba utazott, mi pedig követtük, hogy részt vegyünk az általunk még nem ismert Csikung négyes szintű tanfolyamon.
Nagyon kíváncsi voltam, mert akik már megcsinálták, mind azt mondták, hogy ez a szint már teljesen másmilyen, mint a többi, és nagy előrelépéseket lehet innen tenni az egyéni fejlődésben. Első körben én csak azért akartam menni, hogy ne maradjak le Mackótól, de aztán már sokkal inkább engem is a fejlődési vágy hajtott. Mondtam is Veronikának, hogy maradjon csak bent, és legyen jó kislány, mert ezt most még feltétlenül el kell végeznünk! Meg is tettük! :-)))
A Nagymester Pozsonyba utazott, mi pedig követtük, hogy részt vegyünk az általunk még nem ismert Csikung négyes szintű tanfolyamon.
Nagyon kíváncsi voltam, mert akik már megcsinálták, mind azt mondták, hogy ez a szint már teljesen másmilyen, mint a többi, és nagy előrelépéseket lehet innen tenni az egyéni fejlődésben. Első körben én csak azért akartam menni, hogy ne maradjak le Mackótól, de aztán már sokkal inkább engem is a fejlődési vágy hajtott. Mondtam is Veronikának, hogy maradjon csak bent, és legyen jó kislány, mert ezt most még feltétlenül el kell végeznünk! Meg is tettük! :-)))
Igazából nem tisztem itt semmit sem leírni a tanfolyamról, gondolom nem titkos, mert ilyet senki nem mondott, de a nem-csikungosoknak csak hablaty lenne, a csikungosok pedig vagy már tudják, vagy majd megtudják, hogy hogyan is zajlik egy ilyen tanfolyam. Szóval akit érdekel, az vágjon bele!
***
A továbbiakban inkább a turistapistáskodásról lesz szó.
Szégyen, nem szégyen, én még nem voltam Pozsonyban. Ez is azok közé a városok közé tartozik, ami vagy oda vagy vissza útba esik valami távoli helyre, de pont sosincs idő megnézni. Odafele azé, visszafele meg azé...
Izé-hozé, teljesen le voltam döbbenve, hogy ennyire nem tudtam, hogyez ennyire szép. Na persze nem a nagy része, a kockaházas, de a vár és az óváros feltétlenül lenyűgöző. Rendbe is van téve, vagy ha nincs, hát éppen teszik, a várat pl. most teljesen felújítják.
A Vár
Három napot voltunk Pozsonyban, és első este bementünk szétnézni az óvárosba. Éppen szombat esti nyüzsi volt, nagyon bejött!
Hangulatos - forgalmas
Színes
Nyugodt
A második nap csak a szállónk körül levegőztünk, az nem volt egy nagy élmény, kockaházas. Az aznapi tuti a konferencia-központ közelében levő tó volt, vasárnap lévén tele volt kölkökkel és háromkerekű babacsocsikkal. (Szinte minden kocsi 3 kerekű és ÚJ volt amit kint láttunk, vagy négy de az új fajta, elöl kicsi, hátul nagy!!! - nem volt semmi!)
A tó - 37. hét :-))
És hát ami teljesen lenyűgözött itt, az a játszótér volt. Hol van ilyen tuti játszótér itt nálunk? El is határoztuk, hogy eljövünk ide egyszer a kölkökkel. Haza se akarnak majd menni!!
Persze nem akartam minden játékot lefényképezni, de tényleg hihetetlen ötletes és színes játékok voltak itt, és sok! Teljesen más, mint otthon!
Mivel a harmadik nap csak este 5-től kezdődött az előadás, az egész nap rendelkezésünkre állt, hogy szétnézzünk a városban. Először a várba mentünk, itt még elég borús időnk volt.
A már felújított rész
Városkép az UFO-híddal
Brrrr....
Töklámpa
Szt. Erzsébet (háttérben az állványos vár)
Ború az óváros felett
Aztán egy kicsit még autókáztunk a helyi rózsadombon, így jutottunk el a helyi-"Vasmariskához", akiről kiderült, hogy valójában Szergely. A városból nézve tiszta citadella-benyomást kelt.
Már Szergelynél is meleg volt, aztán mire leértünk a városba, mér szedtük is le magunkról a tundrabugyit, olyan meleg lett.
Az utolsó felhőfoszlányok az óváros bejáratánál
A Mihály kapu másik oldalán már ezer ágra sütött a nap.
Uccácska
Knédliebéd Nealko Zlaty Bazant-tal. Tuti!
A főtéri bazári
Tiszta Fro. (hol is vagyunk?)
A főtér nappal
A városháza címere
Kutas Pista
Piz(z)a-piazza (?)
Buborékok 1.
Buborékok 2.
Matyinak egy csihuhu
A kék templom
Erről egy kicsit bővebben. Ez a templom nem közvetlenül a belvárosban van, picit menni kell érte, de nem sokat. A város "szecessziós negyedében" van, eléggé eldugva. Mackó nézte ki az utikönyvből, és nem volt mese, meg kellett nézni. Hát nem bántam meg, sőt az egyik legszebb élményem maradt Pozsonyból. Ha itt lenne Pomáz közelében, biztos itt tartottuk volna az esküvőnket :-))))))))))))
Rózsaszínű virágzó fa előtte. Tiszta babavilág!
Lechner Ödön tervezte egyébként a külsejét és belsejét, nagyon jellegzetes.
Olyan mint az elefántház díszei a városligetben.
A belső teljesen harmonizál a külsővel. Fantasztikus!
Ha legközelebb jövünk Pozsonyba, megint megnézem!
És még egy búcsúkép, mert a Mihály kapu nekem szintén nagyon megtetszett.
Jól elfáradtam a nagy gyaloglásban, ezért az esti gyakorlás előtt még hagytam magamnak egy órát a pihenésre. Az előadóba szépen bevittük a csíkos matracomat, és azon szundikáltunk Veronikával a Nagymester érkezéséig.
***
Már csak annyi adalék, hogy Veronika nagyon nyugodtan tűrte az összes csikungos megpróbáltatást, egészen a hazaútig. Hát egészen elképesztő volt, hogy egész úton hazafelé pörgött, mint a motolla, egyszerűen vagy ki volt kelve magából, hogy kikerült a Nagymester hatósugarából :-)), vagy egyszerűen bosszantotta az autózás. A tetejébe Mackó képes volt Bicskénél a hátsó útra kanyarodni, na az meg tele volt kanyarokkal meg kátyúkkal. Aszittem már sose érünk haza! De hazaértünk :-)))))))




0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home