Vörös Család

***HÉTVÉGE***

Előtte egy kis megjegyzés, ma 2009. március 2. van, és ma van először Matyi egész nap oviban. Nagyon szurkolok, hogy az alvás körül minden rendben menjen!!! Reggel nagyon bömbölt, taknya-nyála egybefolyt, úgy üvöltött, hogy "Haza akarok menni a mamikával!", aztán az óvónő bevitte a terembe. Még hallottam sírni, ahogy elmentem. Aztán felhívtam őket, és mondták, hogy már minden okés, épp angolozik, és mutogatja a lovakat, hogy "ezis horse, meg ezis horse".

***

Naszóval, a hétvége.

Megint nem unatkoztunk egy percig se. Szombat reggel gyorsan megfőztem, aztán 10-kor irány Dobogókő. Kicsit féltünk, hogy már sokan lesznek, de hála az olvadós, ködös, esőlábalógós időnek, erről szó sem volt. A hegyen egyébként egyáltalán nem volt vacak idő, igaz, ködös volt, és 0 fok körül, de még tetszett is így az erdő, sejtelmesen, párába veszve. A hó pedig épphogy tapadt, így pont jó hóemberépítő volt, de nem lettünk csuromvizek. A sípálya is működött. Előző nap délután Mackó 2 órát síelt is rajta, akkor még annyian se voltak, mint szombat délelőtt.

Mackó azonnal hozzá is fogott a megígért hóemberhez.

A kis segítség

Készül már a feje

Tapasszad, tapasszad!!

Kész!

Répaorra van. "Adida!!!"

És tényleg, addig nem nyugodott, amíg az apja ketté nem törte a répát, és oda nem adta neki az egyik felét rágcsálni. Meg is ette!

Még van belőle.

Elfogyott...

Eztán jöttek a hólabdák. Matyika szorgalmasan adta-vette apjától, utóbb haza is akarta hozni, de szerencsére sikerült róla lebeszélni.

Mackó papa elfáradt. Let's go home!

***

Mivel Matyi már az autóban elaludt hazafelé menet, így szombat délután hamarabb ébredt, és el tudtunk még menni a Természettudományi Múzeumba ahol még sose jártunk azelőtt. Anyuék mondták, hogy távol-keleti lepkekiállítás van, így eltörpöltünk megnézni.

Műanyag-dínó kiállítás is volt a kertben, azzal kezdtük.

"Odanézz, Sákány!!"

Tarajos gyíksárkány

Kicsik is voltak

Meg óriási Izészaurusz

meg Bigyószaurusz

Meneküljünk!!

Ezek után jöttek a lepkék, nagyon szépek voltak amiket közelről meg tudtunk nézni. Ez éppen mit sem törődve velünk, jóízűen eszegetett.

Ezek pedig a bábok, amiket Tajvanról hoztak a gyűjtők. Sajna a bábkeltető üveg mögött volt, kvázi sötétben, így képtelen voltam jó képeket készíteni. De azért látható, hogy milyen elképesztő színűek és formájúak voltak a bábok.

Egyesek olyanok, mint a csüngő denevérek.

Ez a sárga voltaképpen teljesen aranyszínű volt, és úgy is csillogott. A rózsaszín pedig egy tengeri csikóhalra emlékeztetett.

Ilyen hálón csücsültek a lepkeházban.

Ők pedig már nem repültek, de szépek voltak.

Matyit persze az interaktív részek érdekelték a legjobban, ezek alatt ezerlábúak képei sorakoztak. De nem az volt a lényeg...

További infó a lepkékről a TTM honlapján olvasható: http://www.nhmus.hu/

Nagyon érdekes volt még a múzeumon belül a korallzátonyok élővilága, mert egy imitált zátony "tetején" lehet mászkálni az üveglapokon, és alattad "úsznak" a halak, és terülnek el a klb. korallok. Matyi cuki volt, alig mert az üveglapokon közlekedni, az illesztéseken egyensúlyozott. Nem pánikolt be, de látszott rajta, hogy kicsit be van tojva, aztán egy 10 perc után kb. hozzászokott. De teljesen meg tudtam érteni, mert nekem is érzékcsalódásom volt, persze ésszel tudtam, hogy "üveg" és nem víz, mégis rossz érzésem volt amikor sétáltam rajta. Amikor nem konkrétan figyeltem oda, ahogy elindultam, hirtelen majdnem visszarántottam a lábamat, nehogy "beleessek". Különös élmény.

Erre enni kell!

Aztán átmentünk az állandó kiállítás részbe, ami nagyon bejött Matyinak, hiszen tele volt kitömött állatokkal.

Mammutok

Maci

És még ezernyi másik, elfelejtettem fotójegyet venni (200 ft - mit bohóckodnak vele?...), és nem akartam lebukni, de így is látszik, hogy miről volt szó. Ide mindenképpen eljövünk még, hiszen Matyinak majd mindig más lesz az élmény. Egy idő múlva már nem csak a tárgyak, hanem a történeteik is biztosan érdekesek lesznek majd neki.

***

Dobogókő II. (elmúlt héten összesen VI.)
Vasárnap telefonáltak Gungáék, hogy jönnek Dobogókőre, így megint felmentünk, hogy együtt lehessünk. Most a szánkóparkolóban álltunk meg, tömeg megint csak nem volt. A völgyben ugyanis már szinte semmi hó nem volt, és ki gondolná, aki nem tudja, hogy fent még sok van, szánkózásra is bőven alkalmas. Gungáék béreltek is egyet, azzal csúsztak.

Gyere Matyi te is!