"Látod amottan a téli világot?"

A hétvége tipikusan a hóról szólt. Ezúttal azonban nem negatívan viszonyultam hozzá, mint az összes többi alkalommal ezen a télen, hanem még meg is bocsájtottam neki az összes többi eltévelyedést is, amit a "kék ház" körül művelt. Mert gyönyörű volt.

Szombat reggel liftindításra Mackó már lent volt a dobogókői sípálya aljában, ami komoly teljesítménynek számít nálunk. Nos persze Matyi még mindig Marcaliban volt, így könnyebb volt összecuccolni és elindulni időben, még a nagy tömegek előtt.

Még látszik a reggeli pára, kvázi üres a belső(!) parkoló.

Fanatikusok előnyben :-)

Indulásra kész!

Juhéjj!!!

Az első liftezők "egyike".

Hámmosmá azé kicsit többen....

Kb 20 percen belül a nap is kisütött, így gyönyörű fények lettek. Elő a napszemű!

Kék ég, hó! Tiszta sítúra feeling!

Amíg Mackó döngetett, én nordicolni mentem a szomszédos túraösvényen. Nekem volt kitalálva, szinte nem is emelkedett. Jó messze elmentem, aztán ugyanott vissza, mert a hivatalos körút nem volt teljesen kitaposva, és a mély hóban azért nem vállaltam a mászkerát.

"Boltívek"

"Ágasbogas"

"Jég-tűlevél"

Elképesztően gyönyörű volt az erdő, tele volt tüskeszerű zúzmarával az összes fa és bokor. Egy idő után a nap melegétől elkezdtek lehullani, így folyamatos hószállingózás kezdődött. Néhol aztán már alig maradt zúzmara, de így is gyönyörű volt az egész.


Mackó kb. 11-kor unta meg a liftes sorbanállást, így még sétáltunk egy rövidet a másik irányban is. Ekkora hó volt!


Délben már otthon voltunk, de ennyi így a babócával a pocakomban bőven elég is volt. Ellenben elhatároztuk, hogy másnap reggel is megyünk.
Szombat este még elmentünk a Kikába szőnyeget nézegetni, utána meg moziba a Gettómilliomosra (azóta nyert egy tucat Oszkárt), így Mackó vasárnap reggel azért nem volt annyira oda a síelés ötletéért, meg kicsit köhögött is még az influenza utórezgéseként, ellenben sétálni neki is nagy kedve volt, így ugyanúgy 9 körül már ott voltunk a pálya mellett, csak most síléc helyett a kutyákat vittük.


Nagyon cukik voltak! Úgy örültek, hogy végre ők is labdába rúghattak, hogy alig bírtak magukkal!

Nyargalásztak föl-le, hóból ki-be

A mély hóban dúrták előre magukat, mint két kis hörcsög.

Pedig egyáltalán nem volt könnyű nekik caplatni benne, jól elmerültek.

Nagyokat kellett ugraniuk

Aztán kijöttek belőle megrázni magukat
(Cessy vicces égnek álló bundával :-)))

Aztán a végén már engedték, hogy felemeljem őket, kicsit kilettek :-))

Aztán amikor megnéztük a síelőket, inkább pányvára kötöttük őket, mert még befutottak volna egy snowboard-os alá, amilyen kelekótyák. Így mentünk el közösen a kilátóhoz is.

Ott láttuk ezeket a fantasztikus jégcsapokat is.

Egyébként a két kutyával még mindig mindenkit becsapunk, mert azt hiszik, hogy kis pulik, vagyis, hogy kölykök. A szülők most is mutogatták őket a gyerekeiknek, hogy nézd, milyen pici kutytusok! Pedig Cessy már 6 éves múlt febr. 1-én, Dodó meg 4 lesz júniusban. Persze, amilyen kajlák és játékosak most is, nem csoda, hogy kölyöknek nézik őket. Főleg ebben a téli bundában.
Ja, kaptunk az uszkárklubtól meghívót vmi klubvacsira. Szerintetek elmenjünk?? :-DDDD Viszünk fényképet is a "depressziósokról" a jó hosszú bundájukban....

Tódi a Havasi Depikutya :-)))))))))

Már csak annyit, hogy nagy mákunk volt, hogy ezúttal is játszottuk reggel a koránkelőt mert vasárnap délben, amikor elindultunk haza, orbitális kocsisor volt a hegyre fölfelé. Legalább 1,5 km, és amíg mentünk hazafelé, egyre csak jöttek jöttek még az autók. A parkolók meg totál dugig voltak odafönt, úgyhogy halvány lila gőzöm sincs, hogy mi lett a dugóban várakozók végső sorsa. Huh, nem próbálnék meg beállni közéjük máskor sem, inkább felhúzom jövőre is a vekkert!

...