MÁR ÓVODÁS VAGYOK!

Való igaz, Matyika kedden, azaz 2009. január 6-án először ment oviba. Tündérkertnek hívják a magánovit, ahova jár, jelenleg 3 délelőttöt tölt ott, keddtől csütörtökig 9-12-ig.
Ahogy sejtettem, le se tojta a búrámat, amikor otthagytam reggel, rohant a játékokhoz. Én meg kicsit búsan baktattam az autóhoz, némiképp pityeregve, hogy mostaztán elindult tőlem elfelé, és már nem fogok mindent tudni róla. Mert igaz, hogy eddig is volt Marcaliban, meg Kecsón, amikor nem láttam, de ez mégis más, nem család, hanem új emberek, még idegenek, és vajon tudni fogják-e, hogy mit szeretne, meg jól fogja-e magát érezni egyáltalán?
Kicsit aggódtam a verekedés miatt is, de az most már az óvónéni gondja, legalábbis amíg ott van én nem segíthetek rajta.
Aztán délben mentem érte, és bőgött, mert épp akkor taszajtott meg valakit, és a bántott ugyan nem szólt, de Matyi meg bőgött, mert mást bántott ő maga. Na erre varrjanak gombot! Tehát máris tudta, hogy nem szabad, de még nem tudta hova tenni, és frusztráltságában bőgött. Aztán persze azért is bőgött, mert 3 óra alatt úgy elfáradt, hogy még el akartam vele menni ebédelni, és hát ordított, hogy "Neeeem!" Alig tudtam megvenni a beígért csirkecombot, megenni meg főleg nem volt ereje, így hazavittük, Matyi meg már az autóban azonnal el is aludt.
Becipeltem, letettem, fél óra múlva sírás, vinnyogás. Bementem, megcirógattam, abbahagyta. Aztán egy óra múlva bőgve ébredt, sírt 10 percig, én meg kintről hallgattam, hogy mikor hív. Nem hívott, csak bőgött az ágyán ülve. Aztán persze bementem, és kérdeztem, hogy mi a baja, de nem tudta megmondani. Hát sejtem, néminemű talajvesztés meg túl sok újdonság. De másnap már nem sírt. És harmadnap sem.
Harmadnap kapott ebédet is az oviban, mert korábban ettek, megevett mindent. Előtte a tízórait is. Itthon továbbra sincs jó étvágya. És ezután látta, hogy a gyerekek mennek be a hálószobába, és fekszenek le aludni. Első két nap közvetlenül az udvari játék után vittem haza, így nem látta, hogy aludni mennek. De most látta, és itthon szó nélkül ment az ágyba. " A dejekek is alszanak." És már aludt is! CUKI VOLT!!!!!
A verekedés pedig már három nap alatt látványosan csökkent. Természetesen az óvónéni résen van, és ha már látja, hogy bevadul, szól, hogy nem szabad verekedni. A harmadik nap már csak egy taszajtásról számolt be.
És TUDJA, hogy mi a pálya, mert itthon szépen elismételte nekem: "Óvónéni mondta, nem szabad vejekedni, nem szabad bántani a dejekeket!"
Jaj de jó!!!!!!!!!
A közös foglalkozásokon állítólag még nem vesz részt, nem angolozott, nem rajzolt, nem gyúrmázott, de remélem, idővel ez is eljön. Egyelőre nagyon leköti a polckon levő sok játék, aztán majd megy körjátékozni is. Biztos vagyok benne!

Na és hát itt ez az óvodás nagylegény! Szeme se áll jól :-))))))))

Nagyon vidám!

Természetesen az itthoni játék sem marad el, hiszen délután bőven van rá idő.

És már a kádban is autózhat, éljen a nyomtatott habitapi. Torony készült.

Most, hogy már nagy óvodás lett, mellesleg pedig én se bírtam már a rácson keresztül beemelni az alvó Matyit, Mackó vasárnap délután kivette az első rácsot a kiságyból. Minekisazoda! Így Matyinak új ágya lett, ahova bármikor bepattanhat akár "olvasni" is, ha úgy tartja kedve.

Szuszi kölök

Nagyon vidám, tetszik neki! :-))))) Jó éjszakát!

...