TUTÚÚÚÚÚ!!!

Ennek a bejegyzésnek külön kell bekerülnie, mert anniyira fontos. Ezegyszer azonban nem Mayi van a fókuszban, hanem én. Sokaknak talán vicces, hogy ekkora eseménynek számítom az alábbiakat, pedig higgyétek el, sokáig tartott, mire idáig jutottam. Van akinek a nyilvános szereplés stresszes, vagy a fogorvos (etc.), nekem meg ez...
Még egy hete történt, de nem volt időm leírni, mert annyira zsufik voltak az elmúlt napok. Szóval azt már említettem, hogy múlt vasárnap bent voltam a városban indiai főzőtanfolyamon, ellenben azt nem, hogy immáron egyedül ÉN, bementem autóval az Oktogonig, meg vissza. Ez azért nagy szám, mert még egy nappal előtte is azt modtam, hogy SOHA!!! Hát eddig tartott a soha... :-))

Mondi

Igen, ő Mondi, már egy pár képen biztos szerepelt a 14 éves Mondeóm, amit Mackómtól kaptam, örököltem meg. Már sokat mentünk mindenfelé a környéken, de most először dzsaltunk be a fővárosba! Előző este úgy aludtam el, hogy sorra vettem az összes lehetséges sávváltást és kanyarodást (ne röhögj!), mert pontosan tudnom kellett, hogy mire számítsak. Így nem paráztam, és símán leparkoltam a Kodály Köröndnél. Hogy miért nem az Oktogonnál? Hát mert mindent nem lehet egyszerre :-)))))
Nos hazafelé is pikpakk minden okésan ment, nagyon büszke voltam magamra. Lám, megtört a jég! Most már minden menni fog! (Na persze autópályán továbbra is soha!!)
Szóval másnap úgy döntöttem, hogy akkor nem lacafacázok, ötre kellett mennem tgy-hez, menjünk autóval. Befelé nem is volt gáz, más útvonal, de ismerem. Mire kijöttem tőle, hét lett, és szürkület és eső. Mondom, no problem, ismerem a Margit hídon keresztül a járást. Azzal a lendülettel be is kanyarodtam az egyik kis utcába, hogy majd onnan jól rámegyek a hídra vezető sávra a körúton. Igenám, de még a kis utcában leesett, hogy egy sáv van, és majd csak jobbra lehet a végén menni. Na mindegy, akkor 3 sávot kell váltanom a körúton, hogy a Váci útra rá. Az még ment is, mert nem jöttek sokan (gyors sikerélmény).
Ellenben: VÁCI ÚT! Nem szoktunk arra menni. Esett, szürkület volt, a sávokat egyáltalán(!) nem lehetett látni, csomó autó, busz... Ki akartam volna menni a szélső sávba, hogy majd az kell az Árpád hídnál, de csak sodródtam befelé, és lestem, hogy most mi lesz. Kívül nyugalom, belül óriási pánik. Még szerencse, hogy ebből a környező száguldozók semmit nem vettek észre. Mert ha már észrevették volna, az már nagy gáz lett volna... Szóval csak mentem, aztán szerencsére a Dózsa György útnál lehet balra menni, mire én ki is slisszoltam gyorsan a Váci útról, maradjon ott akinek nyolc anyja van meg kilenc élete, és onnan már kb(!) símán ment hazáig... Összességében csak 3 narancssárgán mentem át, mert nem akartam lemaradni a többiektől, mert egyszerűen nem láttam, az úton a vonalakat, ellenben jó kis féktávolságot is kellett tartani, hizen csúszott az út az esőtől.
Szóval egy élmény volt!
Mackóm persze csak nézett hülyén amikor elmondtam neki "életveszélyes" kalandomat kint a dühöngőben, nem röhögött, de szerintem jót szórakozott... Őt nap mint nap érik ennél jóval durvább attrocitások, hiszen folyton vezet a nagy dodzsempartin. Tulképp engem nem is ért semmi, csak a saját pánikom és rutintalanságom.
Nos az a lényeg, hogy "megcsináltuk", én és Mondi. És ez itt a lényeg!
(Remélem mindenki halálra izgulta magát a fenti történésen. Aki meg nem, az nézegesse a Forma 1-et!! :-)))

***

Hogy ennek a bejegyzésnek is legyen valami értelme, íme néhány gyönyörű virág a kertből:

Gyöngyike

Színek

Ez a bokor két éve majdnem meghalt tűzelhalásban, most meg ilyen gyönyörű!!

Félvadon

És végül egy érdekesség, van egy ilyen tulipánunk, valami génhiba folytán a sárga tulipánban van egy piros csík. Csak ebben az egyben, és csak egy.

Nagyon érdekes

Leszedjem, vagy ne szedjem?...

...