Matyika ÁLLLLL!!!!!!

És igen!! Újabb piros betűs ünneppel gazdagodott Matyika kalendáriuma, nevezetesen, hogy szombat reggel, alias 2007. május 12-én felállt a kiságyában (lásd fent).

A műveletet a szokottnál is jobban előkészítette (sajnos), ugyanis a legelső, nulladik felállást sajnos csak el tudjuk képzelni. Reggeli után ugyanis letettem a fenti kiságyába aludni, és egy óra múlva hallom, hogy óriási bömbölés van. Megyek fel, mondom, ja, megint valami böfis hiszti, hát szegény pindurom ott ült a földön, és zokogott, homlokán meg egy kezdődő véraláfutás.
Vagyis konkrétan kiugrott a kiságyából, mert mi nem engedtük le a matracot idejében.
Ez volt a második Bangalore fejjel telibe, de szerencsére a kis Kőkobaki szinte nem is sírt tovább miután megtalálltam, vagyis nem lett semmi baja a búbon kívül.
Mondanom se kell, a matrac még aznap le lett engedve, így már nem tud mégegyszer kiesni.

Na de ez csak egy felejthető intermezzo volt kéremzépen, a lényeg, hogy kb. délben egyszer csak Mackó felkiáltott, hogy "Oda nézz, áll a Matyi!", és tényleg!!! Íme:

Matiyka tényleg áll!!!

Kicsit mérgesen ugyan, mert most akkor hogyan kell visszaülni, de áll!!

Nagyon ügyes voltál Bütyök!!! Büszke vagyok rád!

Na és akkor azonnal engedjük le az ágyat, mielőtt még nagy baj lesz.

Végülis így is jó lesz, így hosszabb rácsokat lehet matatni.

Az előkészületekről azért még egy kép, hiszen már előtte se volt minden úgy, mint régen, ha a Mami porszívózik, akkor segíteni kell! Már itt is majdnem felállt pénteken, csak az a fránya porszipák mindig arrébb gurult.


Ja és még egy-két szenzáció!
Mackóm pénteken ismét tapsolni tanította, már többször próbáltuk, de nem igazán fogta a Manó az adást. Ellenben szombaton, az álldigálás mellett egyszerre csak ez is bevillant a kis vincseszterébe, és csak úgy hirtelen egyszerre csak nekiállt tapsolni a vakvilágba! És azóta is. Cukorfalat, nem?


Ami az én szenzációm az meg az, hogy végre sikerült egy szalonképes lufikutyát hajtogatnom. Az előző próbálkozásból még egy adag virsli lett :-))))))))