CIAO BAMBINO!!

Szerdán, abban a szuper időben átmentünk Nórihoz és Marcihoz vendégségbe, és mivel Nóri fotós tanfolyamra jár, muszáj volt készítenie egy portrét KisMátyásról. Szerintem szuper lett.

Ha már ott voltunk a kis hegyi faluban (alapvetően az), akkor már sétáltunk is egy jó nagyot. Annyira jó idő volt, hogy alig kellett kabát, csak amikor már lement a nap. A "hegyi falu" megnevezés azért vicces kicsit, mert amikor Csobánkán vagy akkor tényleg úgy érzed, mintha valahol egészen bent a Pilis mélyén lennél, holott csupán egy heggyel vagy arrébb mint a mi házunk.

Ezt látjuk mi innen a teraszról a kék házból,
és a jobb szélső domb mögött (kb.) ott figyel Nóriék háza.
Ők az ablakból a két kisebbiket látják.

Szuper hely ez a Csobi, jó levegő van, és kedves utcákon lehet barangolni. Matyi és Marci is élvezte.

Na, induljunk már!!!

Voltunk az új játszótéren is.

Matyi persze még csak nézelődött, de Marci már aktívan kiélvezte a játékokat.

KisMátyás inkább csak napozott. Kell az a D-vitamin!

Ő még otthon, Marciéknál kiélvezkedett a hintában. Elhatároztam, hogy most már feltétlen mi is veszünk egyet. Hiszen nézzétek hogy ül benne! És hallottátok volna, hogy hogyan sikongatott, meg gurgulázott, amikor lökdöstem!!!

Itt persze épp áll a hinta, ezért nem visong.
Mozogva elég nehezen tudtam volna lekapni.

Ja meg még egy mozzanat amit le akartam írni. Ez is szerdán történt Marci és Mazsi közt, és bocsi Nóri, hogy leírom, tudom nem vagy büszke a fiadra emiatt, de muszáj megörökítenem a dolgot, mert még most is nevetnem kell, ha eszembe jut.
Ugye majd minden képen látszik, hogy Matyinak milyen kis pufi képe van, és más kisgyerekek ezért előszeretettel szeretnék megmarkolni vagy éppen megkóstolni azt a dundi ábrázatát. Marci sem volt kivétel. :-) Odajött Matyihoz, és én nagyon figyeltem, hogy nehogy belenyúljon a szemébe, a kezeit meg is fogtam, hogy csak simogassa Matyi fejét, mire ő odahajolt az arcába. Azt hittem puszit akar neki adni, mire Nóri felsikoltott, hogy, vigyázz, megharapja! És valóban, addigra már ott is volt a két kis fognyom Matyi jobb szemöldöke fölött, aki erre hangosan visítani kezdett. Persze, vállamra vettem, nyugtattam, nem is sírt sokáig, max 30 másodpercig, majd mikor feleszmélt a traumájából, odafordult Marcihoz, és az ő ki babanyelvén éktelen káromkodásba kezdett! Annyira édi volt, mondta a magáét Marcinak, és még mutogatott is hozzá. Hát én még ilyet nem is láttam tőle. Még most is vigyorgok, ha rágondolok, annyira tündéri volt :-))) Lehet, hogy megmondta neki, hogy visszakapod ám ha megnövök :-)))
Ne aggódj Nóri, kicsit se haragszunk ám!! Nem kell Matyit se burokban nevelni, egy kis harapás nem a világ!! Majd mire Marci kinövi, Matyi lesz a kiskutya a családban :-)))

Végül pedig a szülinapi csokrom amit Mackómtól kaptam.

Nagyon szeretem a sárga virágokat, főleg a napraforgót!!