Franciska megszületett

Franciska megszületett

Kopp, kopp, itt vagyok :-))))

Teljes név: Vörös Franciska Júlia
Dátum: 2013. szeptember 12. du.14:39
Súly: 3410 gramm
Hossz: 55 cm
Fejkörfogat: 36 cm
Mellkörfogat: 34 cm
Haj: sok és sötétbarna
Szem színe: sötétbarna lesz
Apgar: 10/10 (csak hogy minden okés :-)))

Becenevek: Picipanna, Pilla, Törpilla:-))))

Íme a várva várt bejegyzés. Újabb taggal bővült hát a család, pici Franciska megérkezett hozzánk.

Ez a kép kb egy naposan készült, de persze vannak ennél még korábbiak is. No de csak szép sorjában mindent! Előbb a képek, aztán a történet, ha valaki finnyás, ne kelljen végigolvasnia :-) Mondhatni, csajok előnyben, ok?

A SZÜLETÉS

Az első hivatalos kép:

Még a köldökzsinóron, de már a hasamon, nem benne :-) Kicsit elgyötörten mindketten.

A köldökzsinór elvágása, ezt már én csináltam :-)))))

Mac gyaszatol, aszondta, a háromból ez volt a leggázabb olló, alig bírt vele.

Itt én nem voltam jelen, elvitte apija méricskére. Ezalatt engem is rendbe tettek.

És hopp, máris a cicin. Azonnal szopizni kezdett, semmi lacafaca. Mint a másik kettő. Kis életrevalóak.

Elégedett napközisgyerek, megkapta a cumit, már vigyorog is.

 Mankája imádja.

Hótbüszke apja is.

Nem vakuztunk a szemébe, de szerencsére egész jó képek lettek. A szülőszobából én a gyerekágyra mentem, a poronty meg a csecsemősben aludt éjjel. Másnap reggel 5-kor hozták ki, és azóta együtt vagyunk sülve-főve.

Így érkezett. A kislányok haját így fésülik be az egyes nőin. :-)

Jóreggelt!

A kiskocsi. Kitolni nem lehetett a folyosóra, mert dugó lett volna belőle. Aki volt az egyes nőin, tudja, hogy a látogatás egy rémálom. Pólyában lehet kivinni mindenki fölé hajol és lecuppogja. Wáááá!!

 Éledezünk kéremszépen, hol az a tejci?! Helyette a dokinénit várjuk. Micsoda harmadosztályú ellátás kérem!!

Azért vidámak vagyunk!

Kb. fél napot késett a tejem, ezalatt azért jócskán üvöltött szegényke. Még cukros vizet is kénytelen voltam adni neki, minden elvemmel ellentétben. De hát semmi gond, ha kellett, kellett. Aztán megjött a tejci, és felejtős mindenféle víz, igaz?

Tizenhatos

(jóhogy nem Tizenhármas...)

És tényleg így hívták. Én meg a tizenhatos kismama voltam. Már kórlap sincs az ágy végén, vizit meg végképp. Na jó, egyszer bejött vmi fazondoki, és közölte, hogy így 40 felett, noha egy karcolás sincs rajtam, kell a szülés utáni vérhígító, mindeneshetőségre. Én meg csak lestem. Konkrétan leöregezett?!!

Hihi

Ja, meg egyszer jött az egyik csecsemős, és mondta, hogy elviszi Júliát hallásvizsgálatra. Én meg mondom, hogy ez nem Júlia, hanem Franciska. Na így derült ki, hogy a legeslegelső szgépes bejegyzést leszámítva, mindenütt rosszul írták a baba nevét, Júlia Franciska szerepelt már a műholdvevőkön is. Akkor én meg szépenkértem, hogy mindenütt javítsák ki, még mielőtt becsúszik az info az Androméda galaxisba. Nagy vonakodva megtették. Huh... Köszi! Azért még nem vagyok nyugodt. A lakcímünket még mindig Klisovácz dűlőnek sikerült bejegyezni mindenhova. Isten tudja honnét került elő...Félelmetes.

A LÁTOGATÓK

A csimók először találkoznak a húgukkal:

Szegény Matyi pont taknyolni kezdett, alig mert közelhajolni az apróhoz, inkább félrehúzódott. Persze azóta már más a helyzet :-))

Anyuék is eljöttek és tesómék is.

A négy pajti: két tesó, két unokatesó. Megéheztek.

Ez már a második látogatás, már csak a szűk család. Mac, Matyi és Minni.

Naoncuki a kistesó!

Puszi Matyi még mindig nem meg közelíteni, olyan kis rendes volt!!!!

Aztán három nap múlva végre irány haza. Ezt a kórházat egyáltalán nem szerettem. De erről inkább szóban, akit érdekel. Uncsi. Ha nem muszáj, sose megyek oda többet.

Indulás!

Hazafelé hét ágra sütött a nap, a Dunán hadihajós felvonulás. A kicsi a két nagy között utazott a hátsó sorban. Egyszer vinnyantott, de aztán békésen visszaaludt. Hazaértünk.

-------------------------------------------------------

SZÜLETÉSTÖRTÉNET

Csak csajoknak

Már napokkal előtte be voltam sózva, tudtam, hogy közel az idő. Először 12-re, aztán valamiért 13-ra lettem kiírva, de én csak azon paráztam, hogy ne szept. 11 legyen, az olyan terroros. A 12 végülis szerencsét hozott, mert a doki bent volt végig, és a szülő tömeg másnap érkezett a frontra. Meg nemár péntek 13! :-)

Az indulás egyébként korábban kezdődött.

Éjjel kettő körül (szept 11.) elillant a nyákdugó, pici folyás kíséretében. Láttam, hogy rózsaszínes. Csak nem akart elállni, bár ritkán jött, kis adagokban, gyanús lett, hogy nem csak a nyákdugó. Reggel 10-re bementünk a doki magánrendelőjébe, (fontos, hogy NEM a kórházba), ahol lakmuszpapírral próbálta megállapítani, hogy mi lehet a folyadék. Nem zöldült el a papír, éppen csak, ami azt jelentette, hogy lehet, hogy icipicit szivárog a víz, de még kimutathatatlan. Doki azt javasolta, menjünk haza, és álljak készenlétben, szóljak, ha jönnek a fájások. Alig jöttek, óránként egy kicsit, éjszaka is jórészt tudtam aludni. Aztán hajnaltájt volt egy jó erős fájás, akkor nyílhatott ki a méhszáj. 

Reggel 10-re már a kórházba mentünk (32 óra telt el a nyákdugó óta), és ekkor már kissé csöpögött a víz, de nem folyt el. Hurrá, 1 ujjnyi méhszáj, maradtunk, szülni fogunk. 

Egyébként MEGINT magas burokrepedés. Már meg se lepődtem. Franciska is kirúgta a ház oldalát, és azt is sejtem, mikor. Kedd este tévénézés közben egy irdatlant boxolt a hasamba, amit addig soha. Fel is szisszentem. Szóval sztem akkor. Na mindegy. Kicsit megijedtem, hogy ez akkor most megint egy nap, és oxitocin, mint Matyinál? De elhatároztam, hogy szó sincs róla. A baba feje már lent van, ki fog jönni rendesen, no gyógyszer.

De. 11 körül még csak kóbor fájásaim voltak. A doki időnként odajött, hogy van-e már fájás, de nemigen. Tegyünk valamit.

Beöntés. A másik kettőnél is csodát tett. Itt se történt másképp, de ez azért még nem az aduász. A fájások nem lettek sűrűbbek. 

Mac már az elején mondta, hogy csenkungozzak. Eszembe jutott. Így el is indítottam a gyakorlatot. Egyszerű, célirányos kérés. Szülni akarok.

Negyed órára rá erős fájások kezdődtek. Szinte a semmiből. Sűrűsödtek, és mire bevezettek a szülőszobára jó fél óra múlva, már javában állt a bál. Meg is lepődött a szülésznő, én meg nem értem rá elmagyarázni. :-) Rámrakta a ctg-t, majd fél óra múlva követeltem, hogy szedje le. Nem lehet feldrótozva vajúdni!

Álltam, aztán mikor elfáradtam, lefeküdtem az oldalamra, úgy, ahogy még az előző szülésznő tanította. Ez a szülésznő a légzésben segített, úgyhogy negyed három körül már indult is a kitolás.

Hú de nagy feje van, azáldóját, de sikerült! Karc nélkül, úgymond :-))

Nahát lehetne még a történetet cizellálni, de a lényeg az, hogy minden beavatkozás nélkül, gátvédelemben kibújt az én Franciskám.

Fel is visnyantott, de hamar rámtették, így nem volt ideje jobban megijedni. El is hallgatott rögtön. Én meg remegtem, mint a nyárfalevél, és el se hittem, hogy már láthatom.  

Azóta pedig: kérek enni! Most! :-)

Apja szépen végignézte az egészet, és mint a rutinos harmadcsaládos, jól eldumálgatott a dokival, míg én küzdöttem. Mindent hallottam, utólag jót szórakoztam rajta, hogy míg más kispapa félholtan vergődött ki a szülőszobáról, ő kedélyesen társalgott, és mozizott. De hát mit tehetett volna? :-))) Ez már csak a természet rendje kéremszépen :-)))

......