Marcali - Szőcsény

Jövőre Szőcsényben lesz a csikungtábor. Bizony, már tudjuk, és nagyon örülünk neki. Egyrészt mert nagyon közel van Marcalihoz, 12 km, és mert gyönyörű hely. Nem is gondoltam, hogy ennyire. A képek magukért beszélnek!

Az egyik gyakorlóhely a nagy platán alatt

Matyi már birtokba is vette a platánt.

Az ősz színei.

A felfedező csapat. (+ én :-))

Minnike otthon maradt Margittal, mert bealudt a délutáni órákra. Matyika is egy kissé kókadt volt, de egy rövid szundi után az autóban bírta a kirándulást.

Egy másik "nagy fa".

A kastélyról a végén nem is csináltam képet, mert annyi minden más érdekeset láttunk.

A kis templom a várdombon.

A várdombon régen tényleg egy vár állott, most csak egy kápolna. A vizesárok azonban még megvan, csak fahidakon lehet megközelíteni.

Nézd csak mi van ott!

A "Király kutya".
Matyi nevezte el így a folyondárképződményt.

Kismatyikám

A várdombi erdő. Hatalmasakat lehet benne kirándulni!

Na és ez mi? Pöffetegek! De mennyi!

Matyi azonnal nekik is esett egy bottal. Irdatlan spórafüstöt produkáltak. Kifogyhatatlant! Le is van videózva. Wáááááá.......

Na, hol van még gomba?

Gomba már nem volt több,ellenben óriási fák!

"Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!"

(Hát nem olyan? :-)))

Ez meg az aktuális kedvencem: festőrekettye

Igazából nem a parkerdővel kellett volna kezdenem, mert a vadasparkban jártunk először, de most már így alakult.
Igazából ez az egész komplexum egy erdészeti és faipari középiskolának a birodalma, ahol vadállatokat is tartanak kifutókban.

Őz

Mufflon

Szarvasetetés

Mátyáska barangol

Gímszarvas

Pettyes nősténye

Kukucs!

Cukigolyó

A vadaspark kilátója

Dámszarvas csapat

És az ott?

Egy hívatlan vendég!

A népes dámvad csapatnak akadt egy "szabad népbeli" udvarlója, aki mindenáron szeretett volna a kerítésen belülre jutni. Ott ugyanis az egész csapatnak egy bikája volt csak. Micsoda igazságtalanság. Ennyi nő, és neki nem jár! A két bika egyébként össze is ugrott a kerítésen keresztül. Elképesztő volt!

A benti szarvasbika fél agancsa már hiányzott.

Aztán ahogy közeledtünk a kinti bika felé, az befutott a kukoricásba, és onnan lesett minket.


Majd amikor elhaladtunk előtte, elindult velünk ellentétesen, gyönyörűen szökellve a sárga lombok előtt a szőke kukoricásban. Annyira fenségesen szökellt, hogy tátva maradt a szám. Ezért sajnos elfelejtettem levideózni. És még egyszer nem tette meg. Elszalasztottam a pillanatot. De sose felejtem el!

Végül pedig íme a mangalicák.

Itt is volt egy történés. A kismalacok a kerítésen keresztül a szemünk láttára átfúrták magukat a szomszédos disznópárhoz. Az ottani kan azonban kiszagolta, hogy melyik a kicsik közül a szintén kan, és addig üldözte, röfögte körbe-körbe, amíg az visítva nem menekült vissza oda, ahonnan jött.

Egy kismalac röf-röf röf.

Hát egyelőre ennyi a szőcsényi híradás, jövőre jövünk két hétre! Nagyon várjuk!

*****

A végére pedig egy kis szorgoskodó, Matyika ezennel megszeretett répát pucolni. Még itthon is azonnal(!) szalad, ha az apja kérdezi, hogy szeretne-e. Hát persze! Szóval lett már répaleves, és répatorta. Most kezdhetek egy csomó kajába répát rakni :-))))))))

Koncentrésön

Nagyon profi!

Minnike még csak téblábolt, na de ami késik, nem múlik!

***