NYARALÁS - Zami

Szerdán Gabi átszállította népes kis csapatunkat Zamiba, ahol hamarost csatlakozott hozzánk Mackóm is. Azonnal futi-futi a víz, és ki se szálltunk belőle 10 napig. Még a haragos Balcsiban is fürödtünk, amikor egy nap rossz idő volt.

Azt gyorsan előre kell bocsájtanom, mint fontos hírt, hogy Matyika megtanult biciklizni! Már az első pár nap ügyesen kezdett, és ahogy telt az idő, mindig nagyobb utakat tett meg apjával. Az már mára smafu, hogy a strandra lejön bringával. És ami még fontosabb, hogy közlekedni is megtanult. Először még össze-vissza cikázott az úton, majd már ügyesen jobbra tart. Megáll a kereszteződésben, körbenéz, hátranéz, ha irányt vált. Persze még sokat kell gyakorolni. És az is fontos, hogy szereti, és hogy igaz, egyszer elesett, és felhorzsolta a térdét, vérzett is, de visszaszállt, és nem ment el a kedve. Ez már nála nagy haladás! A bibiét pedig még büszkén mutogatta is :-)))
(Képet én ügyetlen nem csináltam. De majd bepótlom!)

Na és akkor:

Irány a víz!

Ezt én viszem!

És akkor én?

Na, tessék!

Locsis képek estefelé:

Ezek meg egy délután:



Matyinak nagyon bejött ez a kis úszógumi, amit ajándékba kapott a nyaralóban az egyik kisfiútól, akik hamarabb elmentek mint mi. Danival oltári nagyokat játszottak, nagyon sajnáltuk, amikor hazamentek. A zűrzavart mondjuk kevésbé, mert ezek ketten szétszedték a nyaralót.
Olyan is volt, hogy vadászosdit játszottak, aminek egy még repülni nem tudó kisrigó sajnos áldozatául is esett. Konkrétan eltaposták, és büszkén jött, hogy megvan a vacsora.. Ez nagyon kiakasztott, és gondolkodtam egy kicsit, hogy mit is tegyek a gyerekkel. Aztán úgy szembesítettem a halott kismadárral, hogy utána együtt eltemettük. Egy kis megbánás volt benne, de alig fogta fel, hogy mit csinált. Másnap meg akarta nézni, hogy elrepült-e a sírjából. Még szerencse, hogy mélyre ástam... Hát nem könnyű. De legalább bocsánatot kért tőle...

Na szóval nem egy elveszett gyerek, egyelőre nagyon is életrevaló, még ha időnként óriási türelem is kell hozzá. Azonnal a gyerekcsapat sűrűjében van, amint lát egyet, tök mindegy, kik azok. Ezt a kisfiút is akkor látta először...


Strandolós képek:

Minni minimum kinézi Matyi szájából a falatot!

Szombaton érkeztek nagymamiék is.

A világ más szemszögből vizsgálva!

(Ez még talán belefér a pucérkodós képekbe :-))

Ott a kikötő!

A szörfös képek:

Vitorlára fel!

Naonka és a szörf

Pikabúúúúú

Ezt ide...

Innen is :-))

Cccc....

Mindent meg kell alaposan nézni ám!

Na és akkor irány Siófok!

Ez pedig a viharos napon, vasárnap. Apu óriási szélben!

A viharos napon. Akkor labdázzunk!

Tityitoty :-))

Repül a repül a ....

Vissza a strandra!

Minni pózol rész:

Marokkó a ropival :-)

A homokozó-buli:

Volt m(k)it kimosni :-)

Popóz 1.

Popóz 2.

***

Egyik nap átjöttek szemesről Katiék az ikrekkel. Vagány képek róluk:

Vincus

Barni

(Ha összekevertem őket, akkor bocsi, Kati! :-))

No és Macsíta se maradhatott ki a buliból!

Naonbüszkén :-)))

Matyiról azért nincs kép, mert ő közben ugrálóvárazott, meg egyezkedett a világítócuccos-bazárossal...

Ugribugri

Minni a szomszéd asztaltársaságot szórakoztatta, mint általában :-)

Erre inni kell!

Ez pedig hazafelé a szentjánosbogár nézegető.

***

Matyika csinált egy centrifuga képet is valamelyik este. Az eladó csávó azt hitte, hogy könnyű gyerekkel lesz dolga, mert alig pazarolta a festéket, csak pöttyöket rakott. Igenám, de fél óráig :-)))) Íme az eredmény:

Pörög-pörög!

A kép:

***

A pólófestést sem hagytam ki ez évben sem. Majd lefényképezem a pólókat, és felteszem ide:
Ez évben Mackóm is kapott.

A tulajon

***

Na és volt utcazenész fesztivál is, hagyományőrző jelleggel. Terrmészetesen indiánokkal, csak hát a recesszió rájuk is rátette a mancsát, mert első évben még öten voltak, aztán négyen, aztán hárman, majd most már csak ketten...
Matyi cuki volt, beállt középre, és tátott szájjal figyelte őket. Teljesen megfeledkezett róla, hogy pénzt akart bedobni :-)

Mamika, hol vagytok? :-))

Ide még egy édes komment. Utolsó este anyuék már hazamentek Kecsóra, és így Minnit is elvittük a fesztiválra. Amikor az indiánokhoz értünk, már nyűgös volt, de élvezte a zenét. Vigyorgott, tapsolt, majd kivetette magát a kocsiból, és táncolni kezdett. Csak azért nem állt be az indiánokhoz, mert fogtam, különben felborította volna nekik a cuccot. De annyira cukin csinálta, hogy mindenki őt nézte. Úgy ugrált, hogy teljesen lefárasztott. Még szerencse, hogy jött a szünet :-)))

Kukucs, akkor jövőre veletek ugyanitt!
(felmászott a fenyőfára)

Ennek a bejegyzésnek vége, de a nyaralós-héten két kirándulást is tettünk, amit külön bejegyzésben vezetek fel. Úgyhogy visszajövünk!

***