HÚSVÉT 2.

Gumicukroló.
Matyi ezen a képen tiszta apja, nem?

Naszóval, megvolt a húsvétoló Marcaliban is a múlt hét végén. Matyika oltárira élvezte, hogy az egész kert tele volt potyogtatva ajándékokkal. Két kosár csokitojást szedett össze. Teljesen rá volt zsongva :-)))

Ott is!

Itt is!

Még ott is!

Hú, ez komoly!

ÓÓÓ, ÚÚÚ!

Gabival árkon bokron.

Van még?

Minnike szelíd megadással szemlélte a keresgélést. Sajna pont vasárnap reggelre elég hideg lett, úgyhogy nem akartuk letenni a fűbe.

Azért neki is jutott egy frankó ágacska.

A hétfői locsolóverselést Matyiból úgy kellett kihúzni. Elsőre nem is sikerült.

Múúú...

Aztán délután elmondta! (Én tanítottam neki. Hurráááá!)
Nagymamit meg is locsolta szódával. Szerencsére engem csak kölnivel :-))
(Fel akartam tenni a videót, de a blogger nem akarja. Hát ez van...)

Egyébként az oviban is tanult állítólag egy hosszú locsolóverset, ami így kezdődött, hogy "Nyalka legény vagyok...", de ennél többet nemigen sikerült kiszedni belőle. Hát nem baj. Majd jövőre :-)))

***

A húsvét hétvége számomra azonban egy ad-hoc kirándulás miatt lett igazán emlékezetes. (Lehet, hogyha szódát kapok, akkor azért is :-)))
Szombatra még jó időt ígértek, így javasoltam, hogy menjünk ki az erdőbe egy rövid sétára medvehagymát szedni. Még jó pár évvel ezelőtt egyszer elmentünk a Gyótai tavakhoz, és emlékeztem, hogy ott is van hagymalevél. A fiúk bele is egyeztek, jó rendbe, ebéd után. Margit sütni akart, így nem tartott velünk. Gyönyörű idő volt. Még ez volt a szerencse. Mert én nem emlékeztem, hogy "ilyen" messze van a tó. Lényeg a lényeg, fél háromkor indultunk, és fél nyolckor értünk haza. Még szerencse, hogy a gyerekek abszolút fitten bírták. Matyi is, pedig rengeteget gyalogolt, alig kellett vinni. És Minni is! Csak az utolsó pár száz méteren vinnyogott, addigra beálmosodott. Gratulálok skacok!
Több mint 10 km-t gyalogolhattunk. Ha ezt tudom, tuti nem indulok el, pedig lásd, a gyerekek többre képesek, mint hinnénk.

No de nézzük, hogy miért is volt ez a túra ennyire különleges.

A Gyótai erdő és tavak szigorúan védett természetvédelmi terület, egy részére be se szabad menni. Mi is úgy "lopakodtunk" át a tó mellett (+ a partján szoptattam :-))), persze nem jött senki, hogy kizavarjon, de érthető, hogy így vigyáznak rá. Ill. a tábla kint van, aztán a többit meg letojják, mindent hagynak pusztulni, de hát hol nincs ez így...

Indul a mandula!

Minni a legtöbb időt Pista pocakján töltötte :-))

Nagyon jó helye volt :-)

Matyi már az elején minden fánál megállt. "Ezt nézd Mamika!"

Pihi

Gyönyörű Minni...

Tavaszi hullámzás

A táj éppen ébredt, tele volt minden tavaszi virágokkal és levelekkel. Elképesztően gyönyörű volt, azt se tudtam, hogy hova nézzek!

Salátaboglárkák mindenhol

Rengeteg ibolya

Odvas keltikék

Ébredő levelibéka, fényterápián.

Olyan békésen ücsörgött a faágon, úgy le volt még lassulva, hogy a végén már 3 centiről fényképeztem, és alig moccant. Még a homokszemek is rajta voltak, épp aznap bújhatott elő hosszú téli hibernáltságából.

Mocsári gólyahír (nem lenne jó hír a békának)

Két bokor

Rengeteg levelet ettünk, medvehagymát, salátaboglárkát, sóskát, pitypangot és igen ibolyát. Az utóbbi kettő nagyon jó máj és vesetisztító hatású. Főleg egy ilyen tiszta környezetből.

Ezernyi matatnivaló!

"Hakúna matata..." eredménye

Újabb pihi

Mocsárvilág

Zsombékos

Zöld út 1.

Kis pihi némi csokitojással

Ez itt pedig a fű!

Karmesterpalánta: Vivaldi - Tavasz

Zöld út 2.
Tavaszi Romantika

Több mint másfél óra után elértük az erdei leágazót. Mennyi medvehagyma!!!!!!!!

Átkelés a patakon. Repül a Matyi!!

Egy kicsit elfáradtam. (És még nem értünk a tóhoz!)

Ez egy különleges fa volt. Valami rózsaszínes folyadék vált ki felül belőle, mely végigfestette a törzsét, így csíkos lett. Nem tudtuk mi lehet, Macék láttak még egyet.


Ezek a rovátkák pedig régi gyantagyűjtés nyomai a fenyő törzsén. Nagyon régi... Kis cserepeket tettek a fa aljába, ott gyűjtötték.

Gyökérvár

Ott vagyunk már?

Igeennnn!! Öt óra körül értünk a tóhoz.

Naonszép volt. Családilag hallgattuk a "Höbögő" hubbogását .

A Höbögő egy helyi nevezetesség, a föld alól úgy bugyog ki a víz, mintha egy gejzír lenne. Persze nem tör magasra. Hubbogó hangot hallat. És általában vannak benne halak.

Na akkor evés után irány haza! Most már messze vagyunk :-))))))

Persze sokáig nem jutottunk, és megint találtunk valamit. Ezt a gyönyörű árkot patakkal. A víz a tóba ömlik.

Hárman párban
(ref:"canned" :-)

Óriási fák, pici Matyika

Minni lovagol (első fatörzsülés :-))

ODASS SZARVASOK!!!!!!!!!

Már futnak is tovább!

Vízesés

Nehezített akadálypálya :-)) (naonvigyorgott)

Sosenőfel...

Acsalapu

Mezei zsúrló

Fantasztikus szép volt ez a túra! Igaz tényleg jó hosszú volt, és a vége kicsit fárasztó, de megérte, máskor is megyünk. Hiszen ott van ez a csoda Marcali határában!

****