5. HÉF Egerben

HÉF = Házassági évforduló :-)))

Yes, idén október 9-én ünnepeltük az ötödiket, és eme jeles nap alkalmából elmentünk 3 napra Eger és környékére. Inkább csak a környékére, mert Egerben végülis nem is sétáltunk :-))

Péntek reggel ugyanis picit késve tudtunk csak indulni, mert tötymörögtem, és mert Margiték autója elromlott, így be kellett vinni a szervízbe. Előző nap hozták ugyanis Matyit haza, és pont eddig futott a transporter. Még szerencse, hogy eddig! (huh)
Kb fél 3 volt már, mire megálltunk Felsőtárkány felett, és kirándulni kezdtünk az erdőben. Kaptunk ugyan egy záport, de alapvetően még jó idő volt.

A fák éppen kezdtek átöltözni színes ruháikba.

Gyönyörű volt az erdő. Olyan szerencsénk volt, hogy teljesen véletlenül rábukkantunk egy viszonylag sík útra a hegyoldalban, és ott símán tudtuk tolni a babakocsit, így nem kellett Minnit cipelni.

Cső Papa!

Matyika szokás szerint kópéskodott , és apja nyakába akart ülni mindenáron. Ok, de akkor ő meg Matyi nyakába. Így ferr :-))

Na így már mindjárt más! Milyen szép az erdő! Forrás, vaddisznónyomok, gubacs meg minden.

Meglehetősen hasonlított a táj a Pilishez, de mégsem, mert kicsit változatosabb fafajtákat láttunk, és a hegyoldalak is meredekebbek.

Messze egy magas szikla.

A Hárs-forrás, alig szivárgott belőle a víz, olyan szárazság volt.

Addig. Na de jött a zápor, és én ez egyszer elszámítottam magam, mert se esővédő se esőkabát nem volt nálunk az erdőben. Szerencsére rövid volt a zápor, de azért Matyi fejére muszáj volt eszkábálnom valamit. Minni pólója pont megfelelt! :-))

Icipici házikó

Na és ezt figyeljétek. Matyika eszméletlen figura. Talált egy tuskót, amiven középen volt egy lyuk. Gyűjtött bele makkot, beletette, és egy megvelelő kampós végű bottal elkezdte benne őrölni a makkokat pont úgy, ahogy az még tavasszal a Magyar várban látta. Magyarán csinált egy kézimalmot. Kész voltam tőle!

A tuskó

Bele a makkok

Tekerd, tekerd!

Naonügyes a bátyó!

Na de nézzük a tájat is!

Minnike a Bükkben :-))

Olyan későn értünk Egerbe vissza és foglaltuk el a szállást, hogy este 9-kor mentünk pizzázni. Matyi már majdnem lefordult a székről, de hát evett is, mert éhes volt :-))
Esti sétáról szó nem volt.

***

Másnap célunk a Szalajka völgy volt. A Neten megnéztem, és az volt írva, hogy délelőtt csak 2x megy a kisvasút fel, és ezért marhára igyekeztünk, hogy le ne késsük. Később kiderült, hogy egy csomó vonat jött-ment. Ennyit a netről, de így legalább időben odaértünk!
Matyi még aludt is fél órát az autóban, úgy kellett ébreszteni, hogy itt van ám a kisvasút!

Kicsit még kómásan az induláskor.

Kicsit izgalmas volt a babakocsit beemelni a vonatba, de sikerült. Minni első kisvonatozása :-))

Csu-csúúúúú...!!!

Túl gyorsan érkeztünk meg, Matyika még ment volna egy kört :-))


Na persze a kispatak hamar elterelte a figyelmét, be is mászott volna, ha apija nem ügyel.


Aztán meg volt ott egy nagyon tuti fa is, alig lehetett onnan elrángatni.

Mindenhonnan felmászott rá.

Nagyon kópé...

Minnike a hídon.

Kukucsi! Így jobban látok.

Gyönyörűűűű....

A völgyben lefelé haladva megtaláltuk a Fátyol Vízesést. Alig volt benne víz.

Mint egy arborétumban.

Vizierővel hajtott kovács-fújtató az erdei múzeumben (naonlepukkant)

Nagyon megéhezett :-)

Meg mi is, úgyhogy be is ugrottunk a helyi étterembe pisztrángot enni. Rég nem ízlett nekem úgy hal mint az ott. Igazából ez volt az ünnepi ebédünk, mert az előző esti (okt. 9-i) pizzázás nem igazán volt túl exkluzív :-)))

Mackó meg a szalonkák. A feje fölött döglött szalonkák lógtak :-)))))

Ez meg az én pisztrángom volt mandulás szósszal. Hú de jó volt!

Minnike is jó evett, olyannyira, hogy úszott a makeszban. ÁÁÁÁ... Szerencsésen ki tudtam vakarni belőle, de nem semmi mutatvány volt, hogy ne érjek hozzá semmihez!

Na és itt vannak ők, a pisztrángok.

Érdekes, ahogy az egyik tavacskában körbe-körbe "állnak". Bizonyára úgy megy a sodrás.

Ott vannak a tóban...

Vettünk füstölt pisztrángot is, azt hazahoztuk. Nagyon finom volt! Már napok óta csak halat eszek :-)))

Na és ez az a fa, ahonnan Matyika majdnem fejjel lebucskázott. Addig kapirgált, amíg megcsúszott, és ha apja nem kapja el, hát nem is tudom... Asszem a fél arcáról lejött volna a bőr...

Túl érdekesek voltak a gyökerek. Mint az elefánt orrmánya. (onnan esett le...)

Az odú

És lakója :-))

Szia mamika!

Na ettől meg a frász kitört. Ebben a folyókában nagyon gyorsan ment a víz, és Matyi mindenáron úsztatni akarta a motorhajóját. Az ok, de alig akarta hagyni, hogy apja kapja el, és nem ő, namost kis híja volt, hogy bele nem taccsant a vízbe. Volt nálam váltóruha, na de akkor is....

Ez a béka meg jót szórakozhatott rajta :-))))))))
Brekk

A sziklaforrás

És hát visszavonhatatlanul megint itt az ősz...

A tó

Aztán még némi gyaloglás és már lent is voltunk az állomáson. Éppen bejött a vonatocska. Jó nagyot tülkölt a fülünkbe. (jó vicc, hahaha...)

Még egy búcsúkép a Csu-csúval.

Ezután Mesiékhez mentünk Egerbaktára, ahol megnéztük a gyönyörű kertészetüket. Annyira igényes, hogy elképesztő. Ha valaki arra jár, feltétlenül ugorjon be! http://www.baktafa.hu/

Donika is nagyon megnőtt már, és hír, hogy várja a kistestvérét Rozikát! Nagyon szurkolunk értetek!!!

Este én vezettem "haza" a szállásra, mert Mackó kicsit borozott Olivérrel. Először nem tetszett, hogy ismeretlen helyen este sötétben vezessek, de semmi gond nem volt. Ügyes vagyok én, ha akarok :-)))

Este Minni a locsiban :-) Nem volt kiskád.
Naon!!!

***

Vasárnap reggel, ahogy számítottunk is rá esett az eső, így terv szerint elindultunk Egerszalókra a fürdőbe. Az opciós egri séta megint elmaradt.
Matyika menetrend szerűen megint bealudt a 6 km-en, így fél órát még dekkoltunk a parkolóban, amíg fel nem ébredt. Aztán irány a locsi.
Meg kell mondjam, hogy korántsem volt olyan nagy durranás a hely, mint amire számítottunk, de ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat.

Az épülő szálloda a stranddal és a sódombbal.

A régi sódomb. Újakat is próbálnak kialakítani.

És íme, a gyerekjátszó.

Matyika borzasztóan élvezte, mint minden locsizást. Anyja fajta.

Minnike ebben a gombában talált menedékre. Én vittem neki, nagyon practice volt, mert van pereme, és nem ázik át.

Hömböli Minni

Aztán persze ő is jött a locsiba!

Veronika első uszodakalandja

És neki is tetszett!!!!

Kincses Gombóc, a lábait azért nem adta.

Időnként Matyika is beúszott a képbe.

Voltunk más medencéknél is, de nem nagyon mertem hurcolni a gépet, nehogy eltűnjön. A cuccaink ugyanis egy szeparált ún. pihenőszobában pihentek. És nem láttam mi van velük. Brrr...

A legnagyobb élményem egyébként a visszhang-medencében volt. Lépcsőn kell lemenni, mélyebben van mint a többi medence, olyan mint egy barlang, sötét van bent, feketék a falak, csak a víz alól jön fény, és ha énekelsz, csodálatosan visszhangzik. De olyan sokáig, hogy komplett hármas- és négyeshangzatok hallatszanak egyszerre. Na én Minnivel ki is használtam, szép kis szimfóniát kerekítettünk, miközben úsztattam. Ő meg mosolygott és kacagott. Érdekes, hogy Matyinak nem jött be, pedig eredetileg őt akartuk bevinni kiabálni!

Jó volt Mamika, holnap is jövünk?

Hát azt nem hiszem, de talán még egyszer. Mondom, az Azúr pl. sokkal barátságosabb, igényesebb. Igaz ott közel sincs annyi medence, de a feeling ezerszer jobb. Azért jó locsi volt, megérte.

Akit érdekel: http://www.egerszalokfurdo.hu

...