Kirándulás a szurdokban

Ennyi évnek kellett eltelni, hogy megtudjuk, hogy Pomáztól 15 km-re Szentkereszt előtt balra van egy ún. tanösvény, ami egy szurdokon vezet keresztül tele fahidacskákkal. Teljesen meg is lepett bennünket, hogy mennyien piknikeztek a szurdok bejáratánál, hát hol voltunk mi eddig? (Egyébként ezt a Nordic Walkingosok mondták, hát nem tuti oda járni?)

No, let's go!

Persze a völgy helyett először mi a kilátást akartuk látni, fel is másztunk a hegy tetejére, ami alatt a szurdok vonult. Mackóm megszakadt, mert Matyi már nagyon nehéz a zsákban, amint felért vele, le is tette menjen a kölök a saját lábán.

...fényképezzé, má...

A nehéz potroh

Ez persze annyit jelentett, hogy amint Matyi leszállt, ment is az orra után, minden szikláról ki akart nézni. Időnként dermesztő helyekre mászott, persze az 50 cm-es hatótávolságunkon belül. De hogy nem volt betojva! Aztán persze cukin ment az ösvényeken is, szépen követte apiját, én meg hátulról figyeltem.

"Erdő"

A sziklatetőn

Mégeccer papa!

Na, elég vót!

Poronty

A mami virágai

Leérve a hegyről a szurdokban aztán minden „sikakát” meg kellett nézni, de ettől függetlenül (J) nagyon kellemes sétaút volt ez vissza az autóig.

Fahidacskák

A réten még egy elhagyott röplabdát is találtunk, biztosan a kirándulós gyerekcsoport hagyta ott, akik addigra már elmentek. Matyi határtalanul boldog volt, hogy megkapta…

És lógott a szeren :-)))

...