Vörös Család: Idei síelés

HAVAZÓS 2.

15 éve együtt :-))

****************************

Síelős képek. Idén kétszer sikerült feljutnunk a Nagyvillámra, az idei tél is hasznavehetetlen volt. Ha épp nem esett az eső, vagy nem volt 10 fok, akkor valaki taknyolt. Ugyanígy járt idén a kori is.Pedig be volt táblázva minden kedd délutánra. Na, egyszer sem voltunk kedden... És ahogy látom, már nem is megyünk.
Na de legyünk elégedettek, és örüljön ennek a két síelésnek, és 5 korinak. Tavaly egyszer sem voltunk.

A kölkök elsőre a kispályát gyúrták apjukkal. Minni hamar belejött.

Matyi is ügyes volt, a nagyra azonban első alkalommal nem akart felmenni, beletaposott a fékbe, rinyált rendesen.

Még apjával a felvonón.

Kicsit sem élvezi :-)))

Kitartóan tanította Mac őket.

Kanyarodnak is!

Itt már egyedül a felvonón.

Matyi is egyedül. Régesrég...

Zsizsi is talált magának elfoglaltságot. Botokat szerzett innen-onnan :-)))

A megérdemelt csemegézés.

Az apró is ott :-)))

Hamm!

Három macikám :-))

Alvásidő van...

Szusszzz...

A végén még én is síeltem egy teljes órát, amíg ők ettek meg miegymás. Nagyon király érzés volt, Utoljára akkor volt a lábamon léc, amikor már Franci a pocakomban volt (2012. dec. 30.), de én még nem tudtam róla.

***

Másodszor a síszünet első napján sikerült felmennünk. Már 5 fok körül járt az idő, kb. az uccsó síelhető napot fogtuk ki. Apálya mentén már nemigen volt hó, és olvadt. Nagyon kellett vigyáznom, nehogy a Bab beletottyanjon a latyakba.

Matyi ezúttal szárnyakat kapott. Mindig az első alkalom a húzós vele, hisztis mint a fene, aztán másodjára belejön. Ha nem nyösztetik. Amint apja legyintett rá, és inkább elvitte Minnit a nagypályára, Matyi önként beállt a felvonóhoz, és egyedül nyomta majd egy órát. Na!

Minni :-)

A három síelőm :-)

Vigyázz, kész, rajt!

Ciao mamma!

Matyi még a kispályán

Minni, egyedül a felvonón.

Echte hóeke

Na, és ott a Mátyás a nagypálya aljában. Most indul :-))

Minni apjával már jönnek lefelé.

Bal oldalon fent: Mátyás araszol.

És jön! :-)))))

Kukucs! Én is itt vagyok!

Együtt a nagypályán a csipet csapat.

Indulás vissza!

Én nem merem síeltetni őket, mert a derekam nem bírja a rángatást, oldalemelést.
Az apjuk egy hős :-)))

Én lettem hát a bébiszitter, míly meglepő. Ez a bébit szitteltem. Cuki, nem?

Alszik a szánkóban.

A helyzet ugyanis viccesre sikeredett, máramennyiben vicces az, amikor az ember autója bedöglik. Marcaliba utaztunk volna, hát az azért messze lett volna így. Szóval a nagy egyterű megadta magát, így maradt a Smart. Amibe a sícuccal ötünknek be kellett férni. A legnagyobb bajom a babakocsi volt, hogy miben alszik a Bab. Nem hiszitek el, a piros bobot betettem a lábalmoz, vagyis mint egy lavórban, úgy utaztam Visegrádig. De bejött, Franci jót aludt így is :-)))
Egy anya jelszava: lehetetlen márpedig nincs! Csak akarni kell. Mindent megoldunk :-)))

Minni szintén egy kis csoda volt aznap. Annyira belejött a síelésbe, hogy ééphogy evett,már ment is vissza a kispályára. Esküszöm, lesízte a 4 órás bérletét :-)))