Newbab

100 napos Kistojás

Aki még nem értesült róla, ezennel közhírré tétetik, hogy a Vörös család még egy taggal bővül szeptembertől. Pont ma 100 napos a pocakomban ugyanis az a picurka, aki váratlanul lepett meg minket létezésével még a tél közepén.
Mindenki jól van, baba gyönyörűen növekszik a pocakban. Mindene megvan, mindene egészséges, igazi kis szuper-porontykezdemény.

Sztárfotók:

2013.01.16. Alias petezsák.
Még csak az embrió árnyéka látszódik, szívműködése még nem is. Izgi.
A fekete foltot kell nézni, benne a kis fehér karika. Na az a petezsák. Vajon ki lakik odabent?

2013.02.27. Miből lesz a cserebogár.
Persze az embernek már van kettő, persze, látott már ultrahangfelvételt dögivel, na de amikor EZT megpillantottam, egyszerűen megállt bennem az ütő. Jó persze, nő a pocak, jó persze, nem lehet annyit ugrálni, meg kávézni, meg folsavat kell szedni, na de TÉNYLEG látni, aki odabent van, az egészen döbbenetes, még akkor is, ha az ember elvileg MINDENNEL tisztában van.
Hiszen kinőtt már keze, lába, dobog a szíve, ficánkol, pucsít, kalimpál, integet, és dörgöli a szemét.
Lehet ez? Hiszen csak 6 centi az egész. És mégis.

Kis alien, nagy a feje, pici a keze, mindenféle izé veszi körül, de ő az.
Aszondta a doki, hogy valszeg kislány. Na én már előre iszom a medve bőrére, pedig látott már csodát a világ. Egyelőre ugyan fütykösnek nincs nyoma, de azért egy jó tanács: még ne szabaduljak meg a fiúgöncöktől. Ok. Én türelmes ember vagyok. Vagy mi a szösz. Persze, nem bánnám, ha még egy rózsaszín balettozna itt a nappaliban. Nem mintha a fiúkkal bármi gond volna. De hát azok a kis szoknyák! Meg kell őket zabálni...

Terhesség eddig: ha hiszitek ha nem, még csak hányingerem se volt egyszer se. Hogy csináltam? Gőzöm sincs. Semmi faxni, csak a hasam nő, és minden héten kinövök egy nadrágot, de a terhesgatyák még nagyok, úgyhogy ennyi szívás azért van a történetben. És ezzel le is tudom ezt a kört.

Mac: amikor elétettem a teszteredményt, hát először kért még egy pohár bort a hírre, aztán hamar felvette a történések fonalát, és azóta is nagyon örül. Nézegeti, mennyit gömbölyödök hétről-hétre, és jól szórakozik, ha mérgesen kivágok egy-egy nadrágot a gardróbból. Juliskának vagy Mancikának akarja hívni. Szó se lehet róla!

Gyerekek: csak akkor mondtam el nekik, amikor másodszor voltam dokinál, és hazahoztam a DVD-t. Azonnal örültek neki, csillogott a szemük a kistesó hírre. A következő két nap kérdezgetéssel telt, és neveket próbáltak kitalálni neki. Minni mindenképpen azt szeretné, ha Rózsa lenne. Na de Vörös Rózsa... Brrr...  Matyi meg közölte, hogy most már nem ehetek keményet, mert a baba a hasamban nem tudja megrágni. :-)))

Hát ez a helyzet, én nagyon boldog vagyok! Szeptember 13-ra vagyok kiírva, meglátjuk, mi lesz a manó döntése. Matyi iskolába megy, manó meg érkezik. Szép kis hónapnak nézünk elébe! :-)))

...

Ja és a blog létezése óta ez az 500-ik bejegyzés. Jubiléééé!!!

...