Jeremy Fisher

THE TALE OF JEREMY FISHER

Történt bizony egy szép napon, hogy a Vörös család kirándulni ment, és hogy hogyan nem egy békabölcsőre bukkant. Tavaly már láttunk ilyeneket százával, de azok bizony már jó laposak voltak, mert a szárazság felfalta a pocsolyákat, és egyúttal a békabölcsőket is.

Ezért hát a VCs hazavitte a békabölcsőt mentés céljából. Jól tette-e vagy nem, sose fogja megtudni. 

De hogy a békulák kikeltek, azt a saját szemünkkel követhettük végig.

A terrárium, melyben voltak már gyíkok, sáskák, hernyók, bogarak, pókok, most több mint két hónapig a békabölcsőnek adott helyet.

A bölcső a második napon. Még vannak teljesen gömbölyű peték, de a többség már hosszúkássá vált.

És máris kikeltek az ebihalak. Na nem mind. A fennmaradó plazmát és a ki nem kelt petéket bizony jól felfalták. Ez volt életben-maradásuk feltétele.

Nem kellett hozzá két hét, és már ott úszkáltak.

És csak nőttek és nőttek

És ettek és ettek, rothadó szőlőlevelet (bio... :-))

És vörös szunyoglárvát, bazi sokat

Milyen piros a hasuk, látszódnak a szerveik

Nagyon jópofák voltak, és sokan...

Nagyonarik, imádtam a búrájukat

Mint egy kis tengeralattjáró

És volt amelyik már nagy lett, és volt amelyik még kicsi volt. 

Nem bántották egymást, de ha egyikük elpusztult, bizony felfalták. Nem sok ilyen volt szerencsére.

És már nőtt is a hátsó lábuk. Először két kis nyúlvány, majd egyre nagyobb.

Aztán háromszögesedett a fejük, ott látszik egy középen. És amikor a karjuk is kipattant, már egészen békaformájuk lett.

Ez egy genetikai mutáns, a farka görbe. A háta is görbe lett, amikor béka lett belőle.

Lábasjószágok

Ilyenolyan ebihalak

És fent már béka, lent még nagy ebihal.

Béka hegyek ebihallal, jól lemaradt az egyikük (ő Jeremy)

Nagyon érdekes volt, hogy amikor a kezük kinőtt, utána két napon belül teljesen felszívódott a farkuk. Csak egy kis fekete pont maradt utána a fenekükön.

Felül középen van egy, amelyiknek még van egy kis farka.

Békatanoda

Ekkor már élő eleség kellett nekik, hordtam az apró tücsköket a szakboltból. Úgy kapkodták, mint a huzat. Kaptak cseresznyekukacot is, ott válogattam nekik :-)), volt miből. Attól először megijedtek, csak lengették magukat a ficergő kukacok felé, majd rájöttek, hogy meg lehet őket enni, és meg is tették. Érdekes volt nézni, ahogy az első bátor megette az első kukacot, és utána a többi is vérszemet kapott. Hát nem éppen természetes táplálékuk, de mozgott, és ez volt a lényeg.

Ha nem mozgott a kaja, nem néztek rá többé. A szárított szúnyoglárva már nem került az étlapra.

És a képek, melyek a terráriumban készültek.

BékaLOVE

Másztak fel az üvegen

Cuncik

Itt épp kajálnak, minden izmukkal megfeszülve figyelik az apró tücsköket.

Volt köztük sötétebb és világosabb.

És íme Jeremy Fisher

Merthogy most jöttünk rá, hogy a Beatrix Potter féle béka úr is ilyen gyepi béka volt. Ő akit láttok a kései lemaradó korábbi ebihal, aki utoljára hagyta el a porondot. itt kb 1 cm, talán picit több.

Brekk

Mr Jeremy Fisher

Hogy mi lett velük? Már egyikük sincs meg. Elvittük őket egy jó kis mocsaras helyre, ahol van víz, sár meg pocsolya. Először 32-t, majd 26-ot , majd 22-t, végül 1-t, Jeremy-t. Ahogy békák lettek, és megerősödtek, úgy vittük őket, 81-et. Remélem, páran túlélik, és szaporodnak. Ki tudja.

Uccsó békales

Békaperspektíva

A hurcolóvödör, már üres

Ekkorkák voltak 

Ott úszik!

Pápá! Hopp!

Vegyülve

Hát megsirattam őket. Több mint két hónapig voltak itt. Órákig néztük őket, szurkoltunk nekik, figyeltük a tülekedést, majd az ugrabugrálást. Matyi első útja reggel, és uccsó este hozzájuk vezetett. Etette őket. 

De hát nem maradhattak velünk, meg kell találniuk a téli szállásukat, jó sok legyet kell fogniuk. Most már csak a képek vannak. Meg a jó kis emlékek.

Ovis kép

Ja, néhányan az oviban is voltak pár napig. Hát persze, hogy meg kellett mutatni őket! :-))))

***