Első Korizás, Első Síelés
2012 január

Korizás

A Korizást veszem ellőre, mert az mindkettejüknek az első volt 2012 telén. Hogy honnan jött a kori? Minninek vettem egy pár korit a Lions vásáron, hogy majd ő biztos akar. Hát aztán kiderült, hogy Matyi is, sőt!
Először azért bizalmatlanul nézegette még Karácsony tájékán a szentendrei kispályán tanulókat, de aztán csak egyszer kellett mondanom, és jött. Ez január első hetében volt. Azóta 7x voltunk. És kezd belejönni.
(A sors iróniája, hogy Minni műanyag korija egy végzetes beáztatás során konkrétan szétmállott a kezemben. Sose tegyetek műanyagot mosószerbe. Semeddig se...)

Első körök, kapaszkodva a korlátban:


De már egyedül is körbe ment, nem kellettem hozzá.

Aztán a kispálya bezárt, és menni kellett a nagyra. Merthogy korit meg vettünk neki. Először parázott a palánktól, de hamar beletanult. Még nem akarja igazán lendületbe hozni magát, de haladgatunk. Edzésen is volt, tetszett neki. A játék :-))

A kis csopi.

Totyorgó...

De odanézz! Már lendül!

És ez a muci itt? Kétélűvel?

Naonfalat volt! Aszittem két perc múlva visítva abbahagyja, de nem olyan fából faragták ám! Húzatta magát egy órán keresztül, követelte, hogy menjünk má menjünk má!

A kétélű... De jövőre kap egy rendeset!

Óra végi gyaszatoló

Naonmegéheztek a végére...

***

Síelés - Mátraszentistván Sípark

Ezt a képet előre kell tennem:

Minni síelni tanul!
Ez egy dolog, mert a buzgó szülő sokmindent akarhat egy kétésfélévestől, de ebben az esetben a tyúk és a tojás is nagy egyetértésben vannak, mert Minni igenis meg akar tanulni síelni!! Komolyan.
Január elején elmentünk a Mátrába megnézni a síparkot. Eleddig még nem láttuk. Viccből beraktam Minninek is egy szintén Lions-os síbakancsot, hát ha már megyünk, vigyük. Béreltünk neki lécet (horror ára van..., ne tegyétek, vegyétek), és láss csodát! Már a bakancsfelvételkor se tiltakozott, ami furi volt, majd simán rátettem a lécet és még akkor se. Sőt, mikor elkezdtem toszigálni a parkolóban, akkor is csak vigyorgott. És ez így ment, egyre "meredekebb" és hosszabb szakaszokat tettünk. Majd jött az apja, hogy most már ne szórakozzunk, felviszi a felvonón, és lejön vele a nagypályán. Hát tessék, a dokumentáció:

Első 3 perc :-)

Itt kezdtünk gyakorolni. Off-slope...

Mamikával a meredeken :-)

Cukorfalat

Majdnem rácsúsztunk a nagy-pályára, amin jókat szórakozott.

Na, elég a totyorgásból!

Beszállás!

Jajj, jajj, naonnnn!!!

És itt jönnek! Persze apján lógicsált, de nem ez volt a lényeg!

Az arcát figyeljétek!!

Itt meg bohóc-manó.

A büszke páros!

Na és Matyi? Kérdezhetitek. Ő már szóba se...?
Dehogyisnem! Matyi repesztett lefelé, csak arról nem tudtam képet csinálni, mert Minnit gárdoltam. Már teljesen önállóan közlekedik le, és fel. Persze nem egyedül, de már nem kell fogni.

Kukucs, Hangya Úr!

Kisebb, nagyobb...

Cinn, várja, hogy megint menjenek. Apja örömére...

Merthogy nem is olyan könnyű egy "babzsákkal" liftezni. Ő még nem tartja magát, és fogni kell. Apja dereka meg letörik... Az enyémmel meg se próbáltam.

Na, gyere muci, menjünk mégegyet!

Már egyedül eltotyizott...

...idáig :-))))

Beszállás!!

És Matyi is egyedül!!!!!!!!!!!!

Ott megy mind a 3!!!!!!

És még egy pár pályánkívüli állapot. Matyi nagyon élvezte a havat. Ekkor még máshol egyáltalán nem volt az országban, még a Nagyvillámon se. A végén még egy pindur hóembert is épített.

Mindent meg kell vizslatni.

Ciao Mamma!

Birodalmi lépegető jelmez.

Kicsit elpunnyadva...

Nagyon tetszik a Mátraszentistváni sípark. Jól alakították ki a pályarendszert, jók az átcsúszó szakaszok, a helyhez képest egész szélesek a pályák. Szuper gyereksípark!
A hüttében van egy gyereksarok és szuper a padlófűtés, így a kölkök mezitlábazhatnak, melegedhetnek.
Ami kéne: a parkolóban elkelne egy slo, mert csak a hüttében van 200 m-re, de pelenkába megoldotta a pirinkó. A másik meg a durva árak a hüttében, egy fél pohár forró csoki 500 huf... és társai. Brrrr....
Ami meg adottság, nagyon-nagyon sokat kell kanyarogni a hegyekben szerpentinen, mire odajutsz. Ha esik a hó, tuti-tuti, hogy el nem indulok. Soha! (most nem esett :-)

***

Síelés-Nagyvillám

Na ezt viszont most Matyival kezdem. Tiszta profi beállás :-)


Még sehol sem volt hó két hete, csak itt. Lőtték a pályákat, és kevesen voltak vasárnaphoz képest. Nagyon vigyáztak a hóra, a saras részeket kapargatták, ne legyen dagonya. Mindenütt háló, csak a bejáraton lehetett bemenni.
De az eredmény szuper volt. Mind a négyen jól éreztük magunkat, és síeltünk. Minni is. Már vettem neki lécet is. Ezer éves Elan, teljesen egyenes vonalú, de macska van rajta. És ez volt a lényeg.

A mucikák. Falatkák.

Annyira friss volt a pályákon a hó, hogy a bébipályára vagy másfél órát várni is kellett, mire összerakták. De aztán indult a menet!

Minni édesen síelgetett velem, és elég hamar önállósodott. Kezeit a kis térdére támasztotta, figyelte a léce orrán a cicákat, és biztosan ment lefelé. Először még fogtam, de idővel elengedtem, csak az irányváltozásoknál értem hozzá, korrigáltam. Elképesztő, mekkora érzéke van hozzá!

Szia Mamika!

Papa fel akarta vinni a nagy felvonón, amíg nem járt a kicsi, de az nem ment. Nem tudott kapaszkodni bele.

Jön vissza. Meg kell várni a bébipályát...

Aztán végre elindult!

Jött Matyi és papa is!

Ott felvonóznak!

Ügyes Mátyásom!

És ügyes Minni!

Ez meg mi?

Papa vakarhatja a fejét. Hiszti van!

Semmi se történt, csak nem volt hajlandó a pálya végi nagyobb buckára apjával felmenni.

"Papa, hiszen ma van rajtam másodszor léc!"

Erre enni kell!

Meg inni!

Szóval nagy nap volt ez is, Minni és Matyi is ügyesen mentek. Bevált az új léc is, rájöttem, hogy tanulni még jobb is a teljesen egyenes, mert nem akad olyan könnyen össze az orra. Majd jövőre megkapja Matyiét, ha már nagyobb lesz. Addig meg gyakorlunk a cicással :-))

Vicces, a pályán kívül akkor nem volt egy deka hó se.

***

És még egyszer voltunk a Nagyvillámon, de arról nem lett kép. A lényeg, hogy egyre ügyesebbek, Minni is, most már el tud totyogni, ahova akar, beáll a lifthez, aztán persze felviszem. A liftből kiszállva lendületből a kezét a térdére teszi, és már irány is a pálya, nem vár, követeli, hogy menjünk. Sőt a végén a kis piszok már annyira nyeregben érezte magát, hogy nem akarta a kezét a térdére rakni, hanem állva csúszott. Egyszer majdnem el is bukott. :-))
Most jön a hóeke, a párhuzamos síelés már pipa!

Matyi ötször lejött a közepes pályán, utoljára egyedül és a felvonóval is egyedül ment, és vég nélkül körözött a bébipályán, ügyesen kerülgetve a kezdőket, ácsorgókat. Egyedül liftezett, és gyalogolt fel a pálya végi magasító dombra, hogy lendületet vegyen. Győzelem!!!!!!!!

***