POMÁZ

Azzal még nem is igazán foglalkoztam itt, hogy bizony beköltöztünk a házunkba. Vágre, végre. Természetesen minden nappal szebbek leszünk, de hát még iszonyat sokmindent kell csinálnunk, a "végső simításokig", ha egyáltalán van olyan.

A kölkövicsek természetesen borzasztóan élvezik a teret, a hálójukat tényleg csak hálószobának használják, a nap nagy részét a nappaliban ugrálják, csússzák-másszák.
Minden játék ott van, hát nem egy exclusive nappali egyelőre, de a célnak pont jó. :-))

Mackó vett egy nagy étkezőasztalt is, úgyhogy teljes a tökély, végre nem borul fel a reggeli kakaó a műanyag asztalon. Komolyan szuper!!

Tanulmány...

Az első ebédek egyike, itt még a műanyag asztalon... :-))

A trambulin is elfért.

Na meg a sok vonatsín, nem lehet telerakni vele a szobát. Wow!!

Hát még belső ajtók nincsenek, de jó a függöny is. Kicsit még kopasz, de igyekszünk :-)

A lényeg, hogy bent vagyunk, meg a kölköknek egy paradicsom.

***

Jöttek már ismerősök is, hát a teraszt rendesen felavatták még szeptember elején Letti fiai, és persze Matyi :-)))))


Ekkora ökörködést a hideg vízben még a világ nem látott! Meg akkora visítást :-)))))))))

Szia mamika!!

***

Aztán voltak egyszer nálunk Gungáék is sütögetni. Be voltunk parázva szeptember elején, hogy sütni kell, mert mindjárt itt a tél, azóta is nyár van, de ez csak jó! :-))

Minni, és keresztapja.

A terasz még ilyen, de sütni már lehet, ez a lényeg :-))

Szokásos...

Peti és Matyi. Nagy kópék...

Nyami, finom ez a pisztráng!

Andris már mekkora!!

Pici Minnike pakol... :-))

Már hamarabb sötétedik

De bent lehet lámpafénynél játszani! Csihuhúúúúúú!!!!!!!

A playmobil is nyerő

Szóval van hol játszani, az egyszer biztos. Meg takarítani is, lemértem, csak az alsó szint szimpla kiporszívózása 25 perc. Húha! :-))

***

Ő pedig egy kis memetóra szorul. Még nyár közepén arra ébredtem, hogy mint egy íj, vagy nem is tudom, egy óriási "ping" hang riasztott fel. Fel se fogtam, mi az, jó tíz perc múlva döbbentem rá, hogy mi lehetett. Igen, sajna egy zöldike teljes erőből nekivágódott a hálószoba óriási ablaküvegének.

Ő volt, sajnos nem élte túl.

Még egy órát gubbasztott, majd leesett szegény.

Azt se tudtam, hogy milyen madár volt, csak utólag néztem meg. Sajna rajta tanultam meg, hogy ilyen egy zöldike.
Azóta koszosabb lett az ablak (szerencsére), és nem repült neki semmi.
Nem mosom le... :-))

...