MEGTALÁLTUK!!!

Hogy mit is? Nos arról majd egy picit később, egyelőre érjétek be ezzel a falat képpel. Apjuk ugyanis a fejébe vette, hogy kirándulnunk KELL, méghozzá egy meghatározott céllal. És ezt csakis kendőben tudtuk kivitelezni, úgyhogy Veronika is bekerült a kendőbe.

Csak egy kis összehasonlítás képpen, Matyival a kendőben: (1 hónapos volt)

Akkor...

és most :-))

Naszóval, múlt kedden du. 5 körül azzal a feltett szándékkal indultunk el a budakalászi kőbánya csücskéből a Kevély oldalába, hogy megtaláljuk az általunk már két éve kereset sziklafalat, mely állítólag Árpád vezérünk sírját rejti.
Mackó az utóbbi 2 hétben teljesen rákattant megint az ügyre, egy csomót netezett, és kiderítette, hogy eddig tök rossz helyeken kóboroltunk. Még a házunktól is, pont szemben a hegyoldalban látszik a vágat, amely a feltételezett sírt rejti, de erre csak most jöttünk rá. Utólag könnyü...

Mac mondjuk egy kicsit abban tájolta el magát, hogy alulról közelebb van a sír, pedig felülről jóval egyszerűbben odajutottunk volna. Ez nekünk nem lett volna gond, na de plusz két kölök!


Én amúgy is 4 napig teljesen kripli voltam, és az volt a negyedik nap, valami titokzatos fáradtság tört rám, és alig éltem. Azért bevállaltam a túrát, de már az elején tiszta frász voltam, hogy hogyan fogjuk a két gyerekkel a sáros erdőben bírni.
Hát nem kellett hozzá 8 perc, hogy Matyi elkezdjen vinyákolni, és még hol volt a vége!
"Papa, haza akarok menni! De nem akarok erdőben menni! Benivel akarok játszani!" aztán "Kérek szendvicset! Kérek pogácsát! Kérek Banánt! Kérek inni!" aztán "Papa nyakába! De nem akarok menni! Papa vigyél a nyakába!!!!" Hát még félúton se jártunk, már remegtem az idegességtől, mert azt se tudtam pontosan, hogy meddig kell menni ugye, na és minden csupa sár ugye!
Szóval a vége az volt, hogy Mackó mind a két gyereket vitte, egyiket elöl, másikat a nyakába. Én nem mertem cipelni egyiket se, mert a derekam megint vacakol a sok emelgetéstől.

Karácsonyfa papa...

Aztán még keresni is kellett a sziklafalat, majdnem eltévesztettük az ösvényt, és közben lógott az eső lába, esernyő meg nuku.

Vinyáka Matyi

Megtaláltuk, de amint megtaláltuk, én már fordultam volna vissza, úgyhogy az euforikus élmény részemről jócskán elmaradt.

Ezaz

A régészek már elkezdtek lyukat fúrni bele, valóban van mögötte barlang, lehet érezni a huzatot a lyukon. Aztán, hogy mi van mögötte, nem tudni. Majd feltárják, ha lesz rá lóvé.


Állítólag ezek a kövek egy föld alatti piramis építőelemei. Valóban faragottnak érzékeltük őket.


Sajnos a spirituális része a helynek hozzám nem ért el, mert a kölkök totál lekötöttek. Egy sziklán megetettem a picit, biztos ami biztos alapon, amíg nem esik az eső. Jöttek a szúnyogok, mászott rajtam egy kullancs, szóval klassz volt!...

Szerencsére nem ért el minket vihar, a pici is végig aludt a kendőben, Matyi meg hazafelé kb. konszolidálódott egy büdöge diákcsemege vonzásában. "Erre csörög a dió, arra meg a mogyoró..."

Ultrahiszti Kópétány
(de cuki :-)))

Szerencsésen visszajutottunk az autóhoz, ahol végre fellélegeztem.

Hazafelé a kukoricaföld szélén.

Kukorica Jancsi

Persze Mackó nem értette, hogy mitől voltam úgy kész, az ő szemszögéből a küldetés teljesítve lett, nagyon örült. Én is szerettem volna. Azért nem volt rossz, de amíg ilyen sár lesz, én erdőbe a kölkökkel NEM!!

Arra végül is jó volt az időpont, hogy még emlékezetesebb maradjon a "sír megtalálása" :-)))

***

Másnap mentünk vissza.

Na jó, nem a sírhoz, csak a közelbe. Mackó ugyanis meg akart mutatni Zsuzsinak egy helyet. Hogy miért, az legyen titok. Annyit azért elárulok, hogy elképesztő energiák vannak ott. Zsuzsi szerint erősebbek, mint Dobogókőn. Hümmm....

Nem volt rossz az idő ... :-)))))

Matyi persze megint ment a nyakában, babó meg a kendőben...

De legalább aznap sem áztunk el. Köszi :-)))

...